Lukács 20
1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
Un de ces jours-là, comme Jésus enseignait le peuple dans le temple, et qu’il annonçait la bonne nouvelle, les Princes des prêtres et les scribes survinrent avec les Anciens,
2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
et lui dirent: « Dites-nous par quelle autorité tu fais ces choses, ou qui t’ as donné cette autorité? »
3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
Jésus leur répondit: « Moi aussi je vous ferai une question. Répondez-moi.
4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
Le baptême de Jean était-il du ciel, ou des hommes? »
5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
Mais ils faisaient entre eux cette réflexion: « Si nous répondons: Du ciel, il nous dira: Pourquoi n’avez-vous pas cru en lui?
6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
Et si nous répondons: Des hommes, tout le peuple nous lapidera, car il est persuadé que Jean était un prophète. »
7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
Ils lui répondirent donc qu’ils ne savaient d’où il était.
8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
« Et Moi, leur dit Jésus, je ne vous dis pas non plus par quelle autorité je fais ces choses. »
9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
Alors il se mit à dire au peuple cette parabole: « Un homme planta une vigne, et la loua à des vignerons; puis il s’en alla pour un temps assez long en pays étranger.
10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
La saison étant venue, il envoya un serviteur aux vignerons, afin qu’ils lui donnassent du produit de la vigne. Mais eux, l’ayant battu, le renvoyèrent les mains vides.
11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
Il envoya encore un autre serviteur; mais, l’ayant aussi battu et traité indignement, ils le renvoyèrent les mains vides.
12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
Il en envoya un troisième; mais, lui aussi, les vignerons le blessèrent et le jetèrent dehors.
13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
Alors le maître de la vigne se dit: Que ferai-je?’enverrai mon fils bien-aimé; peut-être qu’en le voyant ils auront pour lui du respect.
14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
Mais lorsque les vignerons le virent, ils se dirent entre eux: Celui-ci est l’héritier, tuons-le, afin que l’héritage soit à nous.
15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
Et l’ayant jeté hors de la vigne, ils le tuèrent. Que leur fera donc le maître de la vigne?
16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
Il viendra et exterminera ces vignerons, et donnera sa vigne à d’autres. » Ce qu’ayant entendu, ils dirent: « A Dieu ne plaise! »
17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
Mais, fixant le regard sur eux, Jésus dit: « Qu’est-ce donc que cette parole de l’Ecriture: La pierre qu’ont rejetée ceux qui bâtissaient est devenue la pierre angulaire?
18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Quiconque tombera sur cette pierre sera brisé; et celui sur qui elle tombera, sera écrasé. »
19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
Les Princes des prêtres et les scribes cherchèrent à se saisir de lui à l’heure même; mais la crainte du peuple les retint, car ils comprenaient bien que c’était pour eux que Jésus avait dit cette parabole.
20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
Ils ne le perdirent donc pas de vue, et lui envoyèrent des gens apostés qui feignaient d’être justes, pour le surprendre dans ses paroles, afin de le livrer à l’autorité et au pouvoir du gouverneur.
21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
Ces gens l’interrogèrent en ces termes: « Maître, nous savons que tu parles et enseignes avec droiture, et sans faire acception de personne, mais que tu enseignes la voie de Dieu dans la vérité.
22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
Nous est-il permis, ou non, de payer le tribut à César? »
23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
Jésus, connaissant leur fourberie, leur dit: « Pourquoi me tentez-vous?
24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
Montrez-moi un denier. De qui porte-t-il l’effigie et le nom? » Ils lui répondirent: « De César. »
25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
Et il leur dit: « Rendez donc à César ce qui est à César, et à Dieu ce qui est à Dieu. »
26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
Ainsi ils ne purent le prendre en défaut sur aucune parole devant le peuple; et admirant sa réponse, ils gardèrent le silence.
27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
Quelques-uns des Sadducéens, qui nient la résurrection, s’approchèrent alors et l’interrogèrent:
28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
« Maître, lui dirent-ils, Moïse nous a donné cette loi: Si un homme, ayant une femme, meurt sans laisser d’enfants, que son frère prenne sa femme, et suscite des enfants à son frère.
29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
Or, il y avait sept frères; le premier prit une femme et mourut sans enfants.
30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
Le second prit sa femme, et mourut aussi sans enfants.
31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
Le troisième la prit ensuite, et de même tous les sept, et ils moururent sans laisser d’enfants.
32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
Après eux tous, la femme mourut aussi.
33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
Duquel donc, au temps de la résurrection, sera-t-elle la femme, car elle l’a été de tous les sept? »
Jésus leur dit: « Les enfants de ce siècle se marient et sont donnés en mariage; (aiōn g165)
35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (aiōn g165)
mais ceux qui ont été trouvés dignes d’avoir part au siècle à venir et à la résurrection des morts, ne prennent pas de femme et n’ont pas de mari; (aiōn g165)
36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
aussi bien ne peuvent-ils plus mourir, puisqu’ils sont en comme les anges, et qu’ils sont fils de Dieu, étant fils de la résurrection.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
Mais que les morts ressuscitent, c’est ce que Moïse lui-même a fait connaître dans le passage du Buisson, lorsqu’il nomme le Seigneur: Le Dieu d’Abraham, le Dieu d’Isaac et le Dieu de Jacob.
38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
Or il n’est pas Dieu des morts, mais des vivants; car tous sont vivants devant lui. »
39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
Quelques-uns des scribes, prenant la parole, lui dirent: « Maître, tu as bien parlé. »
40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
Et ils n’osaient plus lui poser aucune question.
41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
Jésus leur dit: « Comment dit-on que le Christ est fils de David?
42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
David lui-même dit dans le livre des Psaumes: Le Seigneur a dit à mon Seigneur: Assieds-toi à ma droite,
43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
jusqu’à ce que je fasse de vos ennemis l’escabeau de vos pieds. —
44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
David l’appelle donc Seigneur; comment peut-il être son fils? »
45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
Tandis que tout le peuple l’écoutait, il dit à ses disciples:
46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
« Gardez-vous des scribes, qui se plaisent à se promener en longues robes; qui aiment à être salués dans les places publiques, à occuper les premiers sièges dans les synagogues et les premières places dans les festins:
47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
ces gens qui dévorent les maisons des veuves, et font pour l’apparence de longues prières, subiront une condamnation plus sévère. »
