Lukács 20
1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
And it came to pass, on one of those days, as he was teaching the people in the temple, and publishing the good tidings, that the priests and the scribes with the elders came upon him,
2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
and spoke to him, saying, Tell us, by what authority doest thou these things? Or who is he that gave thee this authority?
3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
And he answering said to them, I also will ask you a question; and tell me:
4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
The baptism of John, was it from heaven, or from men?
5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
And they reasoned among themselves, saying, If we say, From heaven, he will say, Why did ye not believe him?
6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
But if we say, From men, all the people will stone us; for they are persuaded that John was a prophet.
7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
And they answered, that they did not know whence it was.
8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
And Jesus said to them, Neither do I tell you by what authority I do these things.
9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
And he began to speak to the people this parable: A man planted a vineyard, and let it out to husbandmen, and went abroad for a long time.
10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
And at the season he sent a servant to the husbandmen, that they should give him of the fruit of the vineyard; but the husbandmen beat him, and sent him away empty-handed.
11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
And he sent still another servant; and they beat him also, and treated him shamefully, and sent him away empty-handed.
12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
And he went on to send a third; and they wounded him also, and cast him out.
13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
And the lord of the vineyard said, What shall I do? I will send my beloved son; perhaps they will respect him.
14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
But when the husbandmen saw him, they reasoned among themselves, saying, This is the heir; let us kill him, that the inheritance may become ours.
15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
So they cast him out of the vineyard, and killed him. What then will the lord of the vineyard do to them?
16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
He will come and destroy these husbandmen, and will give the vineyard to others. And when they heard this, they said, God forbid!
17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
But he, looking upon them, said, What then is this which is written, “The stone which the builders rejected, the same hath become the corner-stone”?
18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Every one who falleth upon that stone will be broken; but on whomever it falleth, it will grind him to powder.
19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
And the scribes and the chief priests sought to lay hands on him in that hour, but they feared the people; for they knew that he spoke this parable against them.
20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
And they kept watch on him, and sent forth spies feigning themselves to be righteous men, that they might take hold of his words, in order to deliver him up to the civil power and to the authority of the governor.
21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
And they asked him, saying, Teacher, we know that thou sayest and teachest rightly, and hast no regard to the person of men, but teachest the way of God truly.
22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
Is it lawful for us to give tribute to Caesar, or not?
23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
But perceiving their craftiness, he said to them,
24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
Show me a denary. Whose image and inscription hath it? And they answered and said, Caesar's.
25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
And he said to them, Render then to Caesar the things that are Caesar's, and to God the things that are God's.
26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
And they could not take hold of his words before the people; and marveling at his answer, they held their peace.
27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
Then some of the Sadducees, who deny that there is a resurrection, came to him, and asked him,
28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
saying, Teacher, Moses wrote to us, “If a man's brother die, having a wife, and the same die without children, his brother shall take his wife, and raise up seed to his brother.”
29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
Now there were seven brothers; and the first took a wife and died childless.
30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
And the second
31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
and the third took her; and in like manner also the seven left no children, and died.
32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
At last the woman also died.
33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
In the resurrection then, of which of them is the woman the wife? for the seven had her for a wife.
And Jesus said to them, The sons of this world marry, and are given in marriage; (aiōn g165)
35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (aiōn g165)
but they who have been accounted worthy to obtain that world, and the resurrection from the dead, neither marry, nor are given in marriage; (aiōn g165)
36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
for they cannot die any more; for they are like the angels, and are sons of God, being sons of the resurrection.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
But that the dead are raised, even Moses hath shown at the Bush, when he calleth the Lord the God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob.
38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
Now he is not a God of the dead, but of the living; for all live to him.
39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
Then some of the scribes answering, said, Teacher, thou hast well said.
40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
For they dared no longer to ask him any question.
41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
And he said to them, How is it that men say that the Christ is David's son?
42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
For David himself saith in the book of Psalms, “The Lord said to my lord, Sit thou on my right hand,
43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
till I make thine enemies thy footstool.”
44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
David then calleth him lord; and how is he his son?
45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
And in the hearing of all the people he said to his disciples,
46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
Beware of the scribes, who like to walk about in long robes, and love salutations in the markets, and the chief seats in the synagogues, and the first places at feasts;
47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
who devour widows' houses, and for a pretence make long prayers. These will receive a far greater condemnation.
