Lukács 20
1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
It happened on one of those days, as he was teaching the people in the temple and preaching the Good News, that the chief priests and scribes came to him with the elders.
2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
They asked him, "Tell us: by what authority do you do these things? Or who is giving you this authority?"
3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
He answered them, "I also will ask you one question. Tell me:
4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
the baptism of John, was it from heaven, or from man?"
5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
They reasoned with themselves, saying, "If we say, 'From heaven,' he will say, 'Why did you not believe him?'
6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
But if we say, 'From man,' all the people will stone us, for they are persuaded that John was a prophet."
7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
They answered that they did not know where it was from.
8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Jesus said to them, "Neither will I tell you by what authority I do these things."
9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
He began to tell the people this parable. "A man planted a vineyard, and rented it out to some farmers, and went on a journey for a long time.
10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
At the proper season, he sent a servant to the farmers to collect his share of the fruit of the vineyard. But the farmers beat him, and sent him away empty.
11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
He sent yet another servant, and they also beat him, and treated him shamefully, and sent him away empty.
12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
He sent yet a third, and they also wounded him, and threw him out.
13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
The lord of the vineyard said, 'What am I to do? I will send my beloved son. It may be that they will respect him.'
14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
"But when the farmers saw him, they reasoned among themselves, saying, 'This is the heir. Let us kill him, that the inheritance may be ours.'
15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
They threw him out of the vineyard, and killed him. What therefore will the lord of the vineyard do to them?
16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
He will come and destroy these farmers, and will give the vineyard to others." When they heard it, they said, "May it never be."
17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
But he looked at them, and said, "Then what is this that is written, 'The stone which the builders rejected, the same was made the chief cornerstone?'
18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Everyone who falls on that stone will be broken to pieces; but on whomever it falls, it will crush him."
19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
The chief priests and the scribes sought to lay hands on him that very hour, but they feared the people—for they knew he had spoken this parable against them.
20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
They watched him, and sent out spies, who pretended to be righteous, that they might trap him in something he said, so as to deliver him up to the power and authority of the governor.
21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
They asked him, "Teacher, we know that you say and teach what is right, and are not partial to anyone, but truly teach the way of God.
22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
Is it lawful for us to pay taxes to Caesar, or not?"
23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
But he perceived their craftiness, and said to them,
24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
"Show me a denarius. Whose image and inscription are on it?" They answered, "Caesar's."
25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
He said to them, "Then give to Caesar the things that are Caesar's, and to God the things that are God's."
26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
They weren't able to trap him in his words before the people. And amazed at his answer, they fell silent.
27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
Some of the Sadducees came to him, those who deny that there is a resurrection.
28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
They asked him, "Teacher, Moses wrote to us that if a man's brother dies having a wife, and he is childless, his brother should take the wife, and raise up children for his brother.
29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
There were therefore seven brothers. The first took a wife, and died childless.
30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
The second and
31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
the third took her, and likewise the seven all left no children, and died.
32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
Afterward the woman also died.
33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
Therefore in the resurrection whose wife of them will she be? For the seven had her as a wife."
Jesus said to them, "The people of this age marry and are given to someone to marry. (aiōn g165)
35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (aiōn g165)
But those who are regarded as worthy of a place in that age and the resurrection from the dead neither marry nor are given to someone to marry. (aiōn g165)
36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
For they cannot die any more, for they are like the angels, and are children of God, being children of the resurrection.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
But that the dead are raised, even Moses showed at the bush, when he called the Lord 'The God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob.'
38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
Now he is not the God of the dead, but of the living, for all are alive to him."
39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
Some of the scribes answered, "Teacher, you speak well."
40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
They did not dare to ask him any more questions.
41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
He said to them, "Why do they say that the Christ is David's son?
42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
David himself says in the scroll of Psalms, 'The Lord said to my Lord, "Sit at my right hand,
43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
until I make your enemies the footstool of your feet."'
44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
"David therefore calls him Lord, so how is he his son?"
45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
In the hearing of all the people, he said to his disciples,
46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
"Beware of the scribes, who like to walk in long robes, and love greetings in the marketplaces, the best seats in the synagogues, and the best places at feasts;
47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
who devour widows' houses, and for a pretense make long prayers: these will receive greater condemnation."
