Lukács 20
1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
AND it came to pass, on one of those days, as he was teaching the people in the temple, and preaching the gospel, the chief priests and scribes with the elders came upon him,
2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
and spake to him, saying, Tell us by what authority thou doest these things or who is he that giveth thee this authority?
3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
Then he answering said to them, I also will ask you one question; and resolve me:
4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
The baptism of John, was it from heaven, or of men?
5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
And they reasoned among themselves, saying, If we reply, From heaven; he will say, Wherefore then did ye not believe him?
6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
But if we say, Of men; all the people will stone us: for they are persuaded that John was a prophet.
7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
And they answered, We know not from whence.
8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
And Jesus said to them, Neither tell I you by what authority I do these things.
9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
Then he began to speak to the people this parable: A certain man planted a vineyard, and delivered it to husbandmen, and went abroad for a long while.
10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
And at the season he sent to the husbandmen a servant, that they might give him of the fruit of the vineyard: but the husbandmen beat, and sent him away empty.
11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
And he again sent another servant: and him also they beat, and treating him with indignity, sent him away empty.
12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
And he sent yet a third: and him they also wounded, and cast out.
13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
Then said the master of the vineyard, What shall I do? I will send my beloved son: probably when they see him, they will shew him respect.
14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
But when the husbandmen saw him, they reasoned among themselves, saying, This is the heir: come, let us kill him, that the inheritance may be our own.
15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
So casting him out of the vineyard, they slew him. What then will the master of the vineyard do with these men?
16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
He will come and destroy these husbandmen, and give the vineyard to others. And when they heard it, they said God forbid.
17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
Then he looked on them, and said, What is this then which is written, The stone which the builders rejected, the same is become the head of the corner?
18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Every one who falleth upon this stone shall be broken to pieces; but on whomsoever it shall fall, it will grind him to powder.
19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
And the chief priests and the scribes sought to lay hands on him at that time; and were afraid of the people: for they knew that he had spoken this parable against them.
20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
And watching him, they sent men they had suborned, who pretended that they were righteous persons, in order to lay hold of some word of his, that they might deliver him to the power and authority of the governor.
21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
And they asked him, saying, Master, we know that thou speakest and teachest rightly, and respectest no man’s person, but teachest the way of God in truth:
22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
Is it lawful for us to pay tribute to Caesar, or not?
23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
Then he, aware of their crafty design, said unto them, Why tempt ye me?
24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
Shew me a denarius. Whose image and inscription hath it? And they answering said, Caesar’s.
25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
Then said he to them, Pay therefore to Caesar the things which are Caesar’s, and to God the things which are God’s.
26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
And they were unable to lay hold of a single expression of his before the people: and marvelling at his answer, they were silenced.
27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
Then certain of the Sadducees, who contend that there is no resurrection, asked him,
28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
saying, Master, Moses wrote for us, If a man’s brother die, having a wife, and he die childless, that his brother should take the wife, and raise up seed for his brother.
29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
Now there were seven brothers: and the first taking a wife, died childless.
30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
And the second taking the wife, he also died childless.
31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
Then the third took her; and also all the seven in like manner: and left no children, and died.
32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
And last of all died also the woman.
33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
In the resurrection therefore whose wife of them shall she be? for the seven had her to wife.
And Jesus in reply said to them, The children of this world marry, and are given in marriage: (aiōn g165)
35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (aiōn g165)
but they who are counted worthy to attain to that world, and the resurrection of the dead, neither marry, nor are given in marriage: (aiōn g165)
36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
neither can they die any more: for they are like the angels; and are the children of God, being the children of the resurrection.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
Now that the dead are raised, even Moses intimated at the bush, when he called the Lord, “the God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob.”
38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
Now God is not the God of the dead, but of the living: for all live with him.
39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
Then some of the scribes addressing him said, Master, admirably hast thou spoken!
40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
And after that they durst not put another question to him.
41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
Then he spake to them: How say they that the Messiah is the son of David?
42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
Yet David himself, in the book of Psalms, saith, “The Lord said unto my Lord, Sit down at my right hand,
43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
until I put thine enemies for a footstool of thy feet.”
44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
David then calleth him Lord, and how then is he his son?
45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
And whilst all the people were hearkening, he said to his disciples,
46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
Beware of the scribes, who desire to walk about in trailing robes, and love salutations in the public places, and the principal seats in the synagogues, and the most honourable couch at suppers;
47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
who devour the houses of widows, and for a pretext make long prayers: these shall receive a more abundant punishment.
