Lukács 20
1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
And it happened that, on one of the days when he was teaching the people in the temple and preaching the Gospel, the leaders of the priests, and the scribes, gathered together with the elders,
2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
and they spoke to him, saying: “Tell us, by what authority do you do these things? Or, who is it that has given you this authority?”
3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
And in response, Jesus said to them: “I will also question you about one word. Respond to me:
4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
The baptism of John, was it from heaven, or of men?”
5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
So they discussed it among themselves, saying: “If we say, ‘From heaven,’ he will say, ‘Then why did you not believe him?’
6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
But if we say, ‘Of men,’ the whole people will stone us. For they are certain that John was a prophet.”
7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
And so they responded that they did not know where it was from.
8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
And Jesus said to them, “Neither will I tell you by what authority I do these things.”
9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
Then he began to tell the people this parable: “A man planted a vineyard, and he loaned it to settlers, and he was on a sojourn for a long time.
10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
And in due time, he sent a servant to the farmers, so that they would give to him from the fruit of the vineyard. And they beat him and drove him away, empty-handed.
11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
And he continued to send another servant. But beating him and treating him with contempt, they likewise sent him away, empty-handed.
12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
And he continued to send a third. And wounding him also, they drove him away.
13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
Then the lord of the vineyard said: ‘What shall I do? I will send my beloved son. Perhaps when they have seen him, they will respect him.’
14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
And when the settlers had seen him, they discussed it among themselves, saying: ‘This one is the heir. Let us kill him, so that the inheritance will be ours.’
15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
And forcing him outside of the vineyard, they killed him. What, then, will the lord of the vineyard do to them?”
16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
“He will come and destroy those settlers, and he will give the vineyard to others.” And upon hearing this, they said to him, “Let it not be.”
17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
Then, gazing at them, he said: “Then what does this mean, which is written: ‘The stone which the builders have rejected, the same has become the head of the corner?’
18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Everyone who falls on that stone will be shattered. And anyone upon whom it falls will be crushed.”
19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
And the leaders of the priests, and the scribes, were seeking to lay hands on him in that same hour, but they feared the people. For they realized that he had spoken this parable about them.
20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
And being attentive, they sent traitors, who would pretend that they were just, so that they might catch him in his words and then hand him over to the power and authority of the procurator.
21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
And they questioned him, saying: “Teacher, we know that you speak and teach correctly, and that you do not consider anyone’s status, but you teach the way of God in truth.
22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
Is it lawful for us to pay the tribute to Caesar, or not?”
23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
But realizing their deceitfulness, he said to them: “Why do you test me?
24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
Show me a denarius. Whose image and inscription does it have?” In response, they said to him, “Caesar’s.”
25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
And so, he said to them: “Then repay the things that are Caesar’s, to Caesar, and the things that are God’s, to God.”
26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
And they were not able to contradict his word before the people. And being amazed at his answer, they were silent.
27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
Now some of the Sadducees, who deny that there is a resurrection, approached him. And they questioned him,
28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
saying: “Teacher, Moses wrote for us: If any man’s brother will have died, having a wife, and if he does not have any children, then his brother should take her as his wife, and he should raise up offspring for his brother.
29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
And so there were seven brothers. And the first took a wife, and he died without sons.
30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
And the next one married her, and he also died without a son.
31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
And the third married her, and similarly all seven, and none of them left behind any offspring, and they each died.
32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
Last of all, the woman also died.
33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
In the resurrection, then, whose wife will she be? For certainly all seven had her as a wife.”
And so, Jesus said to them: “The children of this age marry and are given in marriage. (aiōn g165)
35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (aiōn g165)
Yet truly, those who shall be held worthy of that age, and of the resurrection from the dead, will neither be married, nor take wives. (aiōn g165)
36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
For they can no longer die. For they are equal to the Angels, and they are children of God, since they are children of the resurrection.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
For in truth, the dead do rise again, as Moses also showed beside the bush, when he called the Lord: ‘The God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob.’
38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
And so he is not the God of the dead, but of the living. For all are alive to him.”
39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
Then some of the scribes, in response, said to him, “Teacher, you have spoken well.”
40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
And they no longer dared to question him about anything.
41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
But he said to them: “How can they say that the Christ is the son of David?
42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
Even David himself says, in the book of Psalms: ‘The Lord said to my Lord, sit at my right hand,
43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
until I set your enemies as your footstool.’
44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
Therefore, David calls him Lord. So how can he be his son?”
45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
Now in the hearing of all the people, he said to his disciples:
46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
“Be cautious of the scribes, who choose to walk in long robes, and who love greetings in the marketplace, and the first chairs in the synagogues, and the first places at table during feasts,
47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
who devour the houses of widows, feigning long prayers. These will receive the greater damnation.”
