Lukács 20
1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
And it came about on one of those days, when he was teaching the people in the Temple and preaching the good news,
2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
That the chief priests and the scribes and the rulers of the people came to him and said, Make clear to us by what authority you do these things and who gave you this authority.
3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
And in answer he said to them, I will put a question to you, and do you give me an answer:
4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
The baptism of John, was it from heaven or of men?
5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
And they said among themselves, If we say, From heaven; he will say, Why did you not have faith in him?
6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
But if we say, Of men; we will be stoned by the people, for they are certain that John was a prophet.
7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
And they made answer that they had no idea where it came from.
8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
And Jesus said, And I will not make clear to you by what authority I do these things.
9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
And he gave the people this story: A man made a vine-garden and gave the use of it to some field-workers and went into another country for a long time.
10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
And at the right time he sent a servant to the workers to get part of the fruit from the vines; but the workmen gave him blows and sent him away with nothing.
11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
And he sent another servant, and they gave blows to him in the same way, and put shame on him, and sent him away with nothing.
12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
And he sent a third, and they gave him wounds and put him out.
13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
And the lord of the garden said, What am I to do? I will send my dearly loved son; they may give respect to him.
14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
But when the workmen saw him, they said to one another, This is he who will one day be the owner of the property: let us put him to death and the heritage will be ours.
15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
And driving him out of the garden they put him to death. Now what will the lord do to these workmen?
16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
He will come and put them to destruction and give the garden to others. And when he said this, they said, May it not be so.
17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
But he, looking on them, said, Is it not in the Writings, The stone which the builders put on one side, the same has become the chief stone of the building?
18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Everyone falling on that stone will be broken, but the man on whom the stone comes down will be crushed to dust.
19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
And the chief priests and the scribes made attempts to get their hands on him in that very hour; and they were in fear of the people, for they saw that he had made up this story against them.
20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
And they kept watch on him, and sent out secret representatives, who were acting the part of good men, in order that they might get something from his words, on account of which they might give him up to the government and into the power of the ruler.
21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
And they put a question to him, saying, Master, we are certain that your teaching and your words are right, and that you have no respect for a man's position, but you are teaching the true way of God:
22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
Is it right for us to make payment of taxes to Caesar or not?
23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
But he saw through their trick and said to them,
24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
Let me see a penny. Whose image and name are on it? And they said, Caesar's.
25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
And he said, Then give to Caesar the things which are Caesar's, and to God the things which are God's.
26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
And they were not able to get anything from these words before the people: but they were full of wonder at his answer, and said nothing.
27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
And some of the Sadducees came to him, who say that there is no coming back from the dead; and they said to him,
28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
Master, Moses said that if a man's brother comes to his end, having a wife, but no children, his brother is to take the wife, and get a family for his brother.
29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
Now there were seven brothers, and the first had a wife and came to his end, having no children;
30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
And the second;
31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
And the third took her; and in the same way, all the seven, without having any children, came to their end.
32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
And last of all, the woman came to her end.
33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
When they come back from the dead, whose wife will she be? for all the seven had her.
And Jesus said to them, The sons of this world are married and have wives; (aiōn g165)
35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (aiōn g165)
But those to whom is given the reward of the world to come, and to come back from the dead, have no wives, and are not married; (aiōn g165)
36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
And death has no more power over them, for they are equal to the angels, and are sons of God, being of those who will come back from the dead.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
But even Moses made it clear that the dead come back to life, saying, in the story of the burning thorn-tree, The Lord, the God of Abraham, the God of Isaac, and the God of Jacob.
38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
Now he is not the God of the dead but of the living: for all men are living to him.
39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
And some of the scribes, in answer to this, said, Master, you have said well.
40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
And they had fear of putting any more questions to him.
41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
And he said to them, Why do they say that the Christ is the son of David?
42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
For David himself says in the book of Psalms, The Lord said to my Lord, Take your seat at my right hand,
43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
Till I put under your feet all those who are against you.
44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
David then gives him the name of Lord, so how is it possible for him to be his son?
45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
And in the hearing of all the people he said to his disciples,
46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
Keep away from the scribes, whose pleasure it is to go about in long robes, and to have words of respect said to them in the market-places, and to take the chief seats in the Synagogues and the first places at feasts;
47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
Who take the property of widows and before the eyes of men make long prayers; they will get a greater punishment.
