< Lukács 2 >

1 És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
اَپَرَنْچَ تَسْمِنْ کالے راجْیَسْیَ سَرْوّیشاں لوکاناں نامانِ لیکھَیِتُمْ اَگَسْتَکَیسَرَ آجْناپَیاماسَ۔
2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
تَدَنُسارینَ کُرِینِیَنامَنِ سُرِیادیشَسْیَ شاسَکے سَتِ نامَلیکھَنَں پْراریبھے۔
3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
اَتو ہیتو رْنامَ لیکھِتُں سَرْوّے جَناح سْوِییَں سْوِییَں نَگَرَں جَگْمُح۔
4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
تَدانِیں یُوشَپھْ نامَ لیکھِتُں واگْدَتَّیا سْوَبھارْیَّیا گَرْبّھَوَتْیا مَرِیَما سَہَ سْوَیَں دایُودَح سَجاتِوَںشَ اِتِ کارَنادْ گالِیلْپْرَدیشَسْیَ ناسَرَتْنَگَرادْ
5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
یِہُوداپْرَدیشَسْیَ بَیتْلیہَماکھْیَں دایُودْنَگَرَں جَگامَ۔
6 És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
اَنْیَچَّ تَتْرَ سْتھانے تَیوسْتِشْٹھَتوح سَتو رْمَرِیَمَح پْرَسُوتِکالَ اُپَسْتھِتی
7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
سا تَں پْرَتھَمَسُتَں پْراسوشْٹَ کِنْتُ تَسْمِنْ واسَگرِہے سْتھانابھاوادْ بالَکَں وَسْتْرینَ ویشْٹَیِتْوا گوشالایاں سْتھاپَیاماسَ۔
8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
اَنَنْتَرَں یے کِیَنْتو میشَپالَکاح سْوَمیشَوْرَجَرَکْشایَے تَتْپْرَدیشے سْتھِتْوا رَجَنْیاں پْرانْتَرے پْرَہَرِنَح کَرْمَّ کُرْوَّنْتِ،
9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
تیشاں سَمِیپَں پَرَمیشْوَرَسْیَ دُوتَ آگَتْیوپَتَسْتھَو؛ تَدا چَتُشْپارْشْوے پَرَمیشْوَرَسْیَ تیجَسَح پْرَکاشِتَتْواتْ تےتِشَشَنْکِرے۔
10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
تَدا سَ دُوتَ اُواچَ ما بھَیشْٹَ پَشْیَتادْیَ دایُودَح پُرے یُشْمَنِّمِتَّں تْراتا پْرَبھُح کھْرِیشْٹوجَنِشْٹَ،
11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
سَرْوّیشاں لوکاناں مَہانَنْدَجَنَکَمْ اِمَں مَنْگَلَورِتّانْتَں یُشْمانْ جْناپَیامِ۔
12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
یُویَں (تَتْسْتھانَں گَتْوا) وَسْتْرَویشْٹِتَں تَں بالَکَں گوشالایاں شَیَنَں دْرَکْشْیَتھَ یُشْمانْ پْرَتِیدَں چِہْنَں بھَوِشْیَتِ۔
13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
دُوتَ اِماں کَتھاں کَتھِتَوَتِ تَتْراکَسْماتْ سْوَرْگِییاح پرِتَنا آگَتْیَ کَتھامْ اِماں کَتھَیِتْویشْوَرَسْیَ گُنانَنْوَوادِشُح، یَتھا،
14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
سَرْوّورْدْوَّسْتھَیرِیشْوَرَسْیَ مَہِما سَمْپْرَکاشْیَتاں۔ شانْتِرْبھُویاتْ پرِتھِوْیاسْتُ سَنْتوشَشْچَ نَرانْ پْرَتِ۔۔
15 És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
تَتَح پَرَں تیشاں سَنِّدھے رْدُوتَگَنے سْوَرْگَں گَتے میشَپالَکاح پَرَسْپَرَمْ اَویچَنْ آگَچّھَتَ پْرَبھُح پَرَمیشْوَرو یاں گھَٹَناں جْناپِتَوانْ تَسْیا یاتھَرْیَں جْناتُں وَیَمَدھُنا بَیتْلیہَمْپُرَں یامَح۔
16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
پَشْچاتْ تے تُورْنَں وْرَجِتْوا مَرِیَمَں یُوشَپھَں گوشالایاں شَیَنَں بالَکَنْچَ دَدرِشُح۔
17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
اِتّھَں درِشْٹْوا بالَکَسْیارْتھے پْروکْتاں سَرْوَّکَتھاں تے پْراچارَیانْچَکْرُح۔
18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
تَتو یے لوکا میشَرَکْشَکاناں وَدَنیبھْیَسْتاں وارْتّاں شُشْرُوُسْتے مَہاشْچَرْیَّں مینِرے۔
19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
کِنْتُ مَرِیَمْ ایتَتْسَرْوَّگھَٹَناناں تاتْپَرْیَّں وِوِچْیَ مَنَسِ سْتھاپَیاماسَ۔
20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
تَتْپَشْچادْ دُوتَوِجْنَپْتانُرُوپَں شْرُتْوا درِشْٹْوا چَ میشَپالَکا اِیشْوَرَسْیَ گُنانُوادَں دھَنْیَوادَنْچَ کُرْوّاناح پَراورِتْیَ یَیُح۔
21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
اَتھَ بالَکَسْیَ تْوَکْچھیدَنَکالےشْٹَمَدِوَسے سَمُپَسْتھِتے تَسْیَ گَرْبّھَسْتھِتیح پُرْوَّں سْوَرْگِییَدُوتو یَتھاجْناپَیَتْ تَدَنُرُوپَں تے تَنّامَدھییَں یِیشُرِتِ چَکْرِرے۔
22 Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
تَتَح پَرَں مُوسالِکھِتَوْیَوَسْتھایا اَنُسارینَ مَرِیَمَح شُچِتْوَکالَ اُپَسْتھِتے،
23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
"پْرَتھَمَجَح سَرْوَّح پُرُشَسَنْتانَح پَرَمیشْوَرے سَمَرْپْیَتاں،" اِتِ پَرَمیشْوَرَسْیَ وْیَوَسْتھَیا
24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
یِیشُں پَرَمیشْوَرے سَمَرْپَیِتُمْ شاسْتْرِییَوِدھْیُکْتَں کَپوتَدْوَیَں پاراوَتَشاوَکَدْوَیَں وا بَلِں داتُں تے تَں گرِہِیتْوا یِرُوشالَمَمْ آیَیُح۔
25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
یِرُوشالَمْپُرَنِواسِی شِمِیونّاما دھارْمِّکَ ایکَ آسِیتْ سَ اِسْراییلَح سانْتْوَنامَپیکْشْیَ تَسْتھَو کِنْچَ پَوِتْرَ آتْما تَسْمِنّاوِرْبھُوتَح۔
26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
اَپَرَں پْرَبھُنا پَرَمیشْوَرینابھِشِکْتے تْراتَرِ تْوَیا نَ درِشْٹے تْوَں نَ مَرِشْیَسِیتِ واکْیَں پَوِتْرینَ آتْمَنا تَسْمَ پْراکَتھْیَتَ۔
27 És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
اَپَرَنْچَ یَدا یِیشوح پِتا ماتا چَ تَدَرْتھَں وْیَوَسْتھانُرُوپَں کَرْمَّ کَرْتُّں تَں مَنْدِرَمْ آنِنْیَتُسْتَدا
28 Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
شِمِیونْ آتْمَنَ آکَرْشَنینَ مَنْدِرَماگَتْیَ تَں کْروڈے نِدھایَ اِیشْوَرَسْیَ دھَنْیَوادَں کرِتْوا کَتھَیاماسَ، یَتھا،
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
ہے پْرَبھو تَوَ داسویَں نِجَواکْیانُسارَتَح۔ اِدانِینْتُ سَکَلْیانو بھَوَتا سَںوِسرِجْیَتامْ۔
30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
یَتَح سَکَلَدیشَسْیَ دِیپْتَیے دِیپْتِرُوپَکَں۔
31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
اِسْراییلِییَلوکَسْیَ مَہاگَورَوَرُوپَکَں۔
32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
یَں تْرایَکَں جَنانانْتُ سَمُّکھے تْوَمَجِیجَنَح۔ سَایوَ وِدْیَتےسْماکَں دھْرَوَں نَیَنَنَگوچَرے۔۔
33 József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
تَدانِیں تینوکْتا ایتاح سَکَلاح کَتھاح شْرُتْوا تَسْیَ ماتا یُوشَپھْ چَ وِسْمَیَں میناتے۔
34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
تَتَح پَرَں شِمِیونْ تیبھْیَ آشِشَں دَتّوا تَنْماتَرَں مَرِیَمَمْ اُواچَ، پَشْیَ اِسْراییلو وَںشَمَدھْیے بَہُوناں پاتَنایوتّھاپَنایَ چَ تَتھا وِرودھَپاتْرَں بھَوِتُں، بَہُوناں گُپْتَمَنوگَتاناں پْرَکَٹِیکَرَنایَ بالَکویَں نِیُکْتوسْتِ۔
35 Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
تَسْماتْ تَواپِ پْراناح شُولینَ وْیَتْسْیَنْتے۔
36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
اَپَرَنْچَ آشیرَسْیَ وَںشِییَپھِنُوییلو دُہِتا ہَنّاکھْیا اَتِجَرَتِی بھَوِشْیَدْوادِنْییکا یا وِواہاتْ پَرَں سَپْتَ وَتْسَرانْ پَتْیا سَہَ نْیَوَسَتْ تَتو وِدھَوا بھُوتْوا چَتُرَشِیتِوَرْشَوَیَحپَرْیَّنَتَں
37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
مَنْدِرے سْتھِتْوا پْرارْتھَنوپَواسَیرْدِوانِشَمْ اِیشْوَرَمْ اَسیوَتَ ساپِ سْتْرِی تَسْمِنْ سَمَیے مَنْدِرَماگَتْیَ
38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
پَرَمیشْوَرَسْیَ دھَنْیَوادَں چَکارَ، یِرُوشالَمْپُرَواسِنو یاوَنْتو لوکا مُکْتِمَپیکْشْیَ سْتھِتاسْتانْ یِیشورْورِتّانْتَں جْناپَیاماسَ۔
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
اِتّھَں پَرَمیشْوَرَسْیَ وْیَوَسْتھانُسارینَ سَرْوّیشُ کَرْمَّسُ کرِتیشُ تَو پُنَشْچَ گالِیلو ناسَرَتْنامَکَں نِجَنَگَرَں پْرَتَسْتھاتے۔
40 A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
تَتْپَشْچادْ بالَکَح شَرِیرینَ ورِدّھِمیتْیَ جْنانینَ پَرِپُورْنَ آتْمَنا شَکْتِماںشْچَ بھَوِتُماریبھے تَتھا تَسْمِنْ اِیشْوَرانُگْرَہو بَبھُووَ۔
41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
تَسْیَ پِتا ماتا چَ پْرَتِوَرْشَں نِسْتاروتْسَوَسَمَیے یِرُوشالَمَمْ اَگَچّھَتامْ۔
42 És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
اَپَرَنْچَ یِیشَو دْوادَشَوَرْشَوَیَسْکے سَتِ تَو پَرْوَّسَمَیَسْیَ رِیتْیَنُسارینَ یِرُوشالَمَں گَتْوا
43 És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
پارْوَّنَں سَمْپادْیَ پُنَرَپِ وْیاگھُیَّ یاتَح کِنْتُ یِیشُرْبالَکو یِرُوشالَمِ تِشْٹھَتِ۔ یُوشَپھْ تَنْماتا چَ تَدْ اَوِدِتْوا
44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
سَ سَنْگِبھِح سَہَ وِدْیَتَ ایتَچَّ بُدْوّا دِنَیکَگَمْیَمارْگَں جَگْمَتُح۔ کِنْتُ شیشے جْناتِبَنْدھُوناں سَمِیپے مرِگَیِتْوا تَدُدّےشَمَپْراپْیَ
45 És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
تَو پُنَرَپِ یِرُوشالَمَمْ پَراورِتْیاگَتْیَ تَں مرِگَیانْچَکْرَتُح۔
46 És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
اَتھَ دِنَتْرَیاتْ پَرَں پَنْڈِتاناں مَدھْیے تیشاں کَتھاح شرِنْوَنْ تَتّوَں پرِچّھَںشْچَ مَنْدِرے سَمُپَوِشْٹَح سَ تابھْیاں درِشْٹَح۔
47 És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
تَدا تَسْیَ بُدّھیا پْرَتْیُتَّرَیشْچَ سَرْوّے شْروتارو وِسْمَیَماپَدْیَنْتے۔
48 És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
تادرِشَں درِشْٹْوا تَسْیَ جَنَکو جَنَنِی چَ چَمَچَّکْرَتُح کِنْچَ تَسْیَ ماتا تَمَوَدَتْ، ہے پُتْرَ، کَتھَماواں پْرَتِیتّھَں سَماچَرَسْتْوَمْ؟ پَشْیَ تَوَ پِتاہَنْچَ شوکاکُلَو سَنْتَو تْوامَنْوِچّھاوَح سْمَ۔
49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
تَتَح سووَدَتْ کُتو مامْ اَنْوَیچّھَتَں؟ پِتُرْگرِہے مَیا سْتھاتَوْیَمْ ایتَتْ کِں یُوابھْیاں نَ جْنایَتے؟
50 De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
کِنْتُ تَو تَسْیَیتَدْواکْیَسْیَ تاتْپَرْیَّں بودّھُں ناشَکْنُتاں۔
51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
تَتَح پَرَں سَ تابھْیاں سَہَ ناسَرَتَں گَتْوا تَیورْوَشِیبھُوتَسْتَسْتھَو کِنْتُ سَرْوّا ایتاح کَتھاسْتَسْیَ ماتا مَنَسِ سْتھاپَیاماسَ۔
52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
اَتھَ یِیشو رْبُدّھِح شَرِیرَنْچَ تَتھا تَسْمِنْ اِیشْوَرَسْیَ مانَوانانْچانُگْرَہو وَرْدّھِتُمْ آریبھے۔

< Lukács 2 >