Lukács 2
1 És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
Lyahanu mwa ana mazuva, ni kweza za Ceaser Augusto na tuma sikwata ku laera kuti kuve ni cipalo ca ku vala vantu vonse mwi nkanda.
2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
Ichi chivali chipalo cha hentanzi chiva pangahali kwa Quirinius havali muyendisi we nkanda ya Siriya.
3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
Lyahanu zimwi ni zumwi naya ku toropo yakwe ku ku ka ñolisa ku chipalo.
4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
Josefa naye na yenda kuzwa kwa Galileya, kuzwa ku toropo ya Nazareta. kuya kwa Judeya, kwi totopo ya Davita i va ku sumpwa Betelehema, mukunti avali ku zwilila ku luzuvo lwa Davita.
5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
Na enda ko kuka liñolisa hamwina ni Mariya iye yaava veeleze avali hindite.
6 És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
Linu ni yeza inako, havava ku sina koko, niya ba inako ya yakwe ya kuletwa kwa mucice.
7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
Na leta mwana shwisu, we ntazi, cha mu vungila mu majira male, linu na mulazika muchililo che ñombe, mukuti kahena ku vena chivaka cha masikilo.
8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
Kuvena valisi vamitapi vavena mweco chilalo mu mumawa, vava ku lalila mitapi yavo masiku.
9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
Iñeloi lya Simwine ni lyalivonahaza ku vali, ni kwava ni nkanya ya Simwine iva niya pazima kuva zimbuluka, imi vava tite tota.
10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
Linu iñeloi nilya va cho kuti, musiye ku tiya, mukuti twa mi letela liinzwi i ilotu, lyete lilete ku sanga ku kando ku vantu vonse.
11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Sunu muhazi ava letwa kwenu mwi toropo ya Davida! Nji Keresite Simwine.
12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
Ichi nji chisupo chete nichi hewe kwenu, mu mu wane muchiche yo zingeletwe muma jira u lazikite muchililo ce ñombe.
13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
Hahaho ni iñeloi ni lina ko kuvena vuungi bwe mpi izwa kwiwulu ivali ku lumbeka Ireza, ni icho,
14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
“Inkanya kwa Ireza mulena wa mawulu, mi kuve ni nkozo hansi mukati ka vantu va tavela.”
15 És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
Nikweza hakuti mañeloi ha a yenda kuzwa ku vali kuya kwi wulu, valisi ni vali ambila, tu yende kwa Betelehema, kuka vona ichi chintu chiva chitahali, icho chava twi zivisi Simwine.
16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
Niva hwelela kwateni ni vaka wana Mariya ni Josefa, ni ku vona lukeke lu lele muchililo.
17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
Haba mana kumu vona, ni ve zibahaza chi vava wambilwe ku likana nozu muhwile.
18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
Vonse vava izuwi ni ba makala ku chiva wambitwe kuzwa ku balisi.
19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
Kono Maliya na zwila havusu ku zeza zintu zonse za va zuwi, ku zi vika mu nkulo yakwe.
20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
Balisi niva vola, ni va chenchelela ni ku lumba Ireza cha zintu zonse zi vava zuwi ni ku vona, uvu mu ku va wambilwa ku vali.
21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
Hakuva kuma mani-mani e zuva li hinda iyanza ni otatwe, ha citwa mupato, na vikwa izina lwa Jesu, izina lyava hewa ku mañeloi naseni ku vumbwa mwi vumo.
22 Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
Impalo ya mazuva ava sakahere ku kulijoloza kwavo ha i hita, kakuya cha mulao wa Mushe, Josefa ni Maliya ni va muleta kwi tempere mwa Jerusalema ku muleta havusu vwakwe kwa Simwine.
23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
Muku ñolelwe mu mulawo wa Simwine, “umwi ne umwi mwana shisu wi yalula lupepo mwa vikwe kumbali kwa Simwine”.
24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
Linu chivaha chitavelo chavo kakuya mukuva telwa mu mulao wa Simwine, “inkuva zovele kamba imkwilimba inini zo vele”
25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
Muvone, kuvena mukwame mwa Jerusalema izina lakwe avali nji Simioni imi uzu mukwame ava shiyeme ni ku li neela. Ava lolelele muhazi wa Isiraere, imi luhuho lu jolola luvena hali.
26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
Iva ungulwilwe kwali cha luhuho lujolola kuti kete na vone lufu naseni ku vona Keresite wa Simwine.
27 És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
Che nkelelo ya luhuho, Simiyoni neza mwi tempele. Bazazi hava leta lukeke Jesu, ku mu chita cha kuya ka sico cha mulao,
28 Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
na mu hinda mu mavoko akwe ni ku lumbeka Ireza mi na cho,
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
Hanu u siye muhikana ko a yende mu nkozo, Simwine, chakuya cha liinzwi lyako.
30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
Mukuti menso angu ava voni impuluso yako,
31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
yo va bakanyi mwi muvusu vwa vantu vonse:
32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
Mumuni we nsinulo kuva sa zumini ni nkanya ku vantu vako Isiraere.”
33 József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
Vesi wa muhwile ni vanyina vava makele ka zintu ziva li ku wambiwa ku amana naye.
34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
Simiyoni cha va fuyola na cho kwa Mariya inyina wakwe, “Vone, uzu muhwile ketelwe kuwa ni ku vuka kwa vantu vangi mwa Isiraere imi cha chisupo chi kanitwe-
35 Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
mi ilumo mu li hweze mu luhuho lwako-mukuti muzezelo we nkulo zingi ku letwe he nkanza.
36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
Muporofita wa mwanakazi ava ku sumpwa Anna kwavena. Avali mwana wa Fanuwelu yozwa ku mushovo wa Asha. Ava supele luli.
37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
Ava hali ni mwihyabwe ka zilimo zi hinda iyanza ni zovele. imi avali mufwilwa cha zilimo zina makumi a hinda iyaza ni makumi o tatwe ni zone. Kana ava ku siya itempere kono avali ku tendela cha kulinyima zilyo ni ntapelo, masiku ni kamwi.
38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
Cho wo muzuzu, cheza kuvali ni kutanga kuha vuitumero kwa Ireza mi na wamba ka za muhwile ku zumwi ni zumwi yava lindile ku hazwa kwa Jerusalema.
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
Linu hava mana zonse zivavali lukela ku chita ka kuya ka mulao wa Simwine, niva vola kwa Galileya, kwi toropo yavo ya Nazareta.
40 A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
Muhwile na kula ni kuva yo kolete, na ekeza ku vutali, ni chishemo cha Ireza chivena hakwe.
41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Vazazi vakwe vava kuyendanga chilimo ni chilimo kwa Jerusalema ku mukiti we mpaseka.
42 És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
Ha va ni zilimo zine ikumi ni zovele, hape niva yenda kuya ke nako ya chizo ku mukiti.
43 És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
Have kala mazuva avalwa ezwile a mukiti, niva tanga ku voola ku muzi. Imi mushisu nashala mumasule mwa Jerusalema mi vazazi vakwe kena vave zivi.
44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
Chiva zeza kuti wina mukati ka chikwata ca vamwi vava vali kuyenda navo, imi niva yenda lwendo lwe zuva lyonke. Linu ni va tanga ku mu lola mukati ka vakwavo ni bamwakwe.
45 És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
Hava mu vula, niva vola kwa Jerusalema ni ku tanga kumu lola kwateni.
46 És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
Nikwahi ta mazuva otatwe, chi va muwana mwi tempere, ne kele mukati ka muruti, nava tekete ni kuva vuza impuzo.
47 És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
Vonse vava zuwi ku amana naye ni va makala ha ku zuwisisa kwakwe ni nkalabo za kwe.
48 És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
Havu muvona, ni va makala. Vanyina ni vawamba kwali, “Mwanangu, cinzi hawatu cita vuti? Teke, veso neme tuva ku ku saka saka.”
49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
Nati kuvali, “Cinzi hamu kwete kuni saka? kana muvezivi kuti ni lukela kuva munzuvo ivandanda?”
50 De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
Kono kena vava zuwisisi cha va talusi chawo manzwi.
51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
Imi chayenda kuvola kumunzi navo kwa Nazareta ni kuli voza hansi ku vali. Banyina ni va ungula izi zintu zonse munkulo yavo.
52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
Linu Jesu na zwila havusu ku kula cha vutali ni ku wera ku chiyemo, ni wera ku chishemo ni Ireza ni vantu.
