Lukács 2
1 És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
Pa taq ri qꞌij riꞌ, xya jun taqanik rumal ri César Augusto rech konojel ri winaq kakitzꞌibꞌaj kibꞌ.
2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
(Are waꞌ ri nabꞌe ajilanik ri xbꞌanik che riꞌ are qꞌatal tzij ri Cirenio pa ri tinimit Siria.)
3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
Konojel xetzalij pa taq ri kitinimit, rech kakitzꞌibꞌaj kibꞌ pa ri ajilanik.
4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
Ri José xel bꞌik pa ri leꞌaj Nazaret, xeꞌ pa Galilea pa ri tinimit Belén ri kꞌo pa ri tinimit Judea, najtir ukꞌolibꞌal ri David.
5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
Xukꞌam bꞌik ri rixoqil María rech kuꞌtzꞌibꞌaj ribꞌ, yawabꞌ ixoq chik.
6 És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
Are kꞌo pa ri tinimit Belén, xopan ri qꞌij kalax ri neꞌ.
7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
Xkꞌojiꞌ kꞌu ri nabꞌe ral ala ri María, xubꞌalqꞌotij kꞌut pa atzꞌyaq, xuqꞌoyobꞌa pa jun rechabꞌal awaj rumal cher man xkiriq ta chi jun kꞌolibꞌal jawjeꞌ kekanaj wi kanoq.
8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
E kꞌo kꞌu aꞌjyuqꞌabꞌ cho taq ri saq che ri chaqꞌabꞌil riꞌ tajin keꞌkichajij ri kichij.
9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
Xaq kꞌa teꞌ xukꞌut ribꞌ chikiwach jun ángel taqom loq rumal ri Ajawxel Dios. Ri ujuluwem ri Dios xsutin chikij. Ri aꞌjyuqꞌabꞌ xkixiꞌj kibꞌ.
10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
Ri ángel xubꞌij chike: Man kixiꞌj ta iwibꞌ, nukꞌamom loq utz laj tzij chiꞌwe, ri kuya na kiꞌkotemal chike konojel ri winaq.
11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Kamik xalax pa ri utinimit ri David jun Kolonel, are ri Mesías ri Ajawxel.
12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
Ri retal chiꞌwe are chi: Kiriq na jun laj akꞌal, bꞌalqꞌotital pa atzꞌyaq, qꞌoyobꞌatal pa jun rechabꞌal awaj.
13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
Xaq kꞌa te xepe sibꞌalaj e kꞌi angelibꞌ rukꞌ ri nabꞌe ángel, xkiqꞌijilaꞌj ri Dios, xkibꞌij:
14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
¡Juluwem che ri Dios ri kꞌo pa ri kaj, jaꞌmaril kukꞌ ri winaq ri kuꞌloqꞌaj ri Dios, ri e kꞌo cho ri uwachulew!
15 És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
Are xetzalij ri angelibꞌ pa ri kaj, ri aꞌjyuqꞌabꞌ xkibꞌij chibꞌil taq kibꞌ: Joꞌ pa Belén, jeꞌqila ri xutzijoj ri Ajawxel chaqe.
16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
Aninaq xebꞌe pa ri leꞌaj, xeꞌkiriqa ri María, ri José xuqujeꞌ ri kꞌin laj akꞌal qꞌoyol pa ri rechabꞌal awaj.
17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
Are xiltaj kumal, ri aꞌjyuqꞌabꞌ xkitzijoj chike konojel ri winaq, ri xkilo xuqujeꞌ ri xubꞌij ri ángel chike.
18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
Konojel ri winaq ri xetow ronojel ri xkitzijoj ri aꞌjyuqꞌabꞌ xemayijanik.
19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
Are kꞌu ri María xuyak pa ranimaꞌ ronojel we jastaq riꞌ, amaqꞌel xuchomaj rij.
20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
Ri aꞌjyuqꞌabꞌ xetzalij chuchajixik ri kichij, xkiqꞌijilaꞌj ri Dios rumal ri xkilo xuqujeꞌ xkito. Je xkꞌulmatajik jetaq ri xutzijoj ri ángel chike.
21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
Are xikꞌow wajxaqibꞌ qꞌij, xkoj retal ri neꞌ, Jesús xkoj che ubꞌiꞌ. Are waꞌ ri ubꞌiꞌ ri xbꞌix rumal ri ángel are majaꞌ kalaxik.
22 Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
Xopan ri qꞌij ri katzuj ri sipanik rech chꞌajchꞌojil jetaq ri kutoqꞌij ri utaqanik ri Moisés, are kakꞌojiꞌ jun akꞌal, xaq jeriꞌ ri utat unan xkikꞌam bꞌik pa Jerusalén chutzujik cho ri Ajawxel.
23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
Kubꞌij ri taqanik: We ala ri nabꞌyal ral ri ixoq, rajawaxik katzuj cho ri Dios e kebꞌ tukmux o jukꞌulaj palomax.
24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
Xaq jeriꞌ xkitzuj ri sipanik jetaq ri kubꞌij ri utaqanik ri Ajawxel, kebꞌ tukmux o jukꞌulaj palomax.
25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
Pa taq ri qꞌij riꞌ, kꞌo jun achi ubꞌiꞌ Simeón pa ri tinimit Jerusalén, we achi riꞌ sukꞌ xuqujeꞌ utz ranimaꞌ rayeꞌm chi kulkubꞌisax ukꞌuꞌx ri tinimit Israel.
26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
Kꞌuttal kꞌu choch chi man kakam taj we man nabꞌe karil kan uwach ri Mesías rech ri Ajawxel.
27 És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
Che ri qꞌij riꞌ, xkꞌam bꞌik rumal ri Tyoxalaj Uxlabꞌixel, xeꞌ pa ri Templo rech ri Dios. Xaq jeriꞌ are xopan ri María rachiꞌl ri José chutzujik ri neꞌ Jesús, jetaq ri kubꞌij ri utaqanik ri Ajawxel.
28 Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
Ri Simeón kꞌo chilaꞌ, xuqꞌaluj ri akꞌal, xuqujeꞌ xuqꞌijilaꞌj ri Dios, xubꞌij:
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
Ajawxel, chanim ya bꞌa la bꞌe kakam we patanil e la pa jaꞌmaril jetaq ri bꞌim la loq.
30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
Xinwil rukꞌ ri nubꞌoqꞌoch ri koltajem la.
31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
Ri xtaq la loq chike konojel ri winaq.
32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
Areꞌ ketunan na ri winaq rech kakil ri Dios, areꞌ ujuluwem ri tinimit Israel.
33 József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
Ri utat unan ri Jesús sibꞌalaj xemayijanik che ri kabꞌix che ri Jesús.
34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
Ri Simeón xuꞌtewechiꞌj, xubꞌij che ri María, ri unan: E kꞌi winaq aꞌj Israel ketzaq na rumal re we akꞌal riꞌ, xuqujeꞌ kuya na kiꞌkotem chike nikꞌaj chik. Kux xuqujeꞌ na jun etal rech tijoj chuqꞌabꞌ.
35 Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
Rumal rech, kaqꞌalajin na ri chomabꞌal rech ri kanimaꞌ ri winaq, chawe at ri at unan, ronojel we jastaq riꞌ je ri kok na jun chꞌichꞌ che ri awanimaꞌ.
36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
Kꞌo xuqujeꞌ jun qꞌalajisal utzij ri Dios, jun ixoq ubꞌiꞌ Ana ri kꞌo pa ri Templo rech ri Dios, umiꞌal ri Fanuel, rech ri jupuq winaq Aser. Wuqubꞌ junabꞌ e kꞌulanik xkam ri rachajil.
37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
Junmuchꞌ kajibꞌ ujunabꞌ, man kel ta wi pa ri Templo. Chi paqꞌij chi chaqꞌabꞌ kuqꞌijilaꞌj ri Dios, kubꞌan chꞌawem xuqujeꞌ man kawaꞌtaj.
38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
Ri ixoq xopanik are tajin katzijon ri Simeón rukꞌ ri María rachiꞌl ri José, xuchapleꞌj uqꞌijilaꞌxik ri Dios, xutzijoj rij ri akꞌal chike konojel ri kayeꞌm kakolotaj ri tinimit Jerusalén, rumal ri Dios.
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
Are xtzꞌaqat ubꞌanik ronojel ri kutoqꞌij ri utaqanik ri Ajawxel kumal ri utat unan ri Jesús, xetzalij cho kachoch je laꞌ pa Nazaret pa Galilea.
40 A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
Chilaꞌ xkꞌiy wi ri akꞌal, utz uwach xuqujeꞌ xkꞌojiꞌ uchuqꞌabꞌ. Sibꞌalaj xkꞌiy retaꞌmabꞌal, ri utoqꞌobꞌ ri Dios kꞌo rukꞌ.
41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Ronojel junabꞌ ri utat unan ri Jesús xebꞌe pa ri tinimit Jerusalén, pa ri nimaqꞌij Pascua.
42 És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
Are kabꞌlajuj ujunabꞌ ri Jesús, xebꞌe pa Jerusalén jetaq ri naqꞌatal chike.
43 És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
Are xkꞌis ri nimaqꞌij, xkichapleꞌj tzalijem loq pa ri tinimit Nazaret, ri utat unan ri Jesús man xkinabꞌej taj chi xkanaj kan ri Jesús pa Jerusalén.
44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
Pa kikꞌuꞌx chi kꞌo chikixoꞌl ri nikꞌaj winaq chik. Are xuriq chaqꞌabꞌ, xkichapleꞌj utzukuxik chikixoꞌl ri e rech chꞌabꞌeꞌn xuqujeꞌ ri rachalal, man xkiriq ta kꞌut.
45 És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
Are man xkiriq taj, xetzalij pa ri tinimit Jerusalén chutzukuxik.
46 És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
Oxibꞌ qꞌij chik ikꞌowinaq are xeꞌkiriqa ri Jesús kꞌo pa ri Templo, tꞌuyul chkixoꞌl ri aꞌjtijabꞌ rech ri taqanik, tajin kuꞌtatabꞌej xuqujeꞌ tajin kukꞌot kichiꞌ.
47 És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
Konojel ri tajin ketatabꞌenik xemayijan che ri retaꞌmabꞌal xuqujeꞌ ri tzalibꞌal wach ri xuya ri Jesús.
48 És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
Are xkilo, xemayijanik ri unan xubꞌij che: Ala, ¿jas che je xabꞌan we riꞌ chaqe? In rachiꞌl ri atat tajin katqatzukuj pa ronojel kꞌolibꞌal.
49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
Ri Jesús xubꞌij chike: ¿Jas che kintzukuj alaq? ¿La man etaꞌm alaq chi pa rachoch ri nuTat rajawaxik kinkꞌojiꞌ wi?
50 De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
Man xkichꞌobꞌ ta kꞌu ri utat unan jas che jewaꞌ xubꞌij.
51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
Xtzalij kꞌu kukꞌ ri utat unan pa ri tinimit Nazaret xuqujeꞌ xniman chike. Ri unan xukꞌol pa ranimaꞌ ronojel ri jastaq ri xkꞌulmatajik.
52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
Xkꞌiy kꞌu ri Jesús, pa ri utoqꞌobꞌ ri Dios, xkꞌojiꞌ retaꞌmabꞌal, xuqujeꞌ xqaj ri unoꞌjibꞌal chikiwach konojel ri winaq.
