Lukács 2
1 És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
Laa yogunu Sesa Ogusita den ñani li ñoabonli ke li yadi i kaani kuli ki yedi ban coadi Loma diema yaaba kuli.
2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
Laa coadikpiali den tieni Kilinusi n den tie Sili diema Gufeneeli ya yogunu.
3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
Yua kuli den ca ke ban coadi o o dandogu nni.
4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
Josefi moko den fii Nasaleti dogu nni yu n ye Galile diema nni, ki gedi Jude diema Dafidi maadogu Betelema nni kelima o den tie Dafidi puoliŋuanu leni o diegu nni yua.
5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
O den gedi ke ban ban coadi wani leni o toginaa Maliyama, yua n den punbi.
6 És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
Ban den ye Betelema, o maayogunu den pundi. O den mali o posabiga, bonjaga.
7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
O den bobini o ti canpanditiadi ki duani o ku yankpagu nni, kelima kaanu ki den ye bi po ku candiegu nni.
8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
Laa tinkunu nni bi yankpaaba den ye ku muagu nni ki gu bi yandi ku ñiagu.
9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
O diedo maleki den doagidi o yuli bi kani. O Diedo kpiagidi den yendi ki lindi ba ke ti jawaandi den cuo ba boncianla.
10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
Maleki den yedi ba: “Da jie mani. Kelima n cuaani yipo o laabaaliŋamo, yua n baa tua bi niba kuli po pamancianli.
11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Lani n tie ke dinla, Dafidi dogu nni bi mali yipo o candaano, yua n tie Kilisiti, o Diedo.
12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
Line n baa tie ya maalima n baa teni yin bandi o, yi baa le ki canpandiga ke bi bobini o ti canpanditiadi ki duani o ku yankpagu nni.”
13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
Laa yogunu malekinba boncianla den doagidi bi kani ki taani leni maleki yeni ki pagi U Tienu ki tua:
14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
“U Tienu n baa ti kpiagidi ŋali tanpolijoma, ya niba n mangi o pali ki tinga nni n ya pia mi yanduanma.”
15 És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
Malekinba n den ñani bi kani ki goa tanpoli po, bi yankpaaba den yedi bi yaba: “Tin gedi mani tonma ŋali Betelema ki ban le yaala n tieni, o Diedo n waani ti yaala.”
16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
Bi den jaligi ki gedi ki lingi ki laa maliyama leni josefi, ki go la ki canpandiga ke ki dua ku yankpagu nni.
17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
Ban den laa likuli bi den togidi maleki n den waani ba yaala ki canpandiga po.
18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
Bi yankpaaba n den togidi yaala den paki yaaba n den gbadi kuli.
19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
Maliyama den kubi laa togida kuli o pali nni ki kpaagi lipo.
20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
Bi yankpaaba den lebidi ki goa ki kpiagidi U Tienu, ki go pagi o ban gbadi ki go laa yaala kuli po, ke likuli den tieni nani maleki n waani ba maama.
21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
Ki canpandiga yeni madi daniili daali n den pundi, bi den kuani o ku koanciagu, ki cili o yeli Jesu, maleki n den waani ba ya yeli ŋali ke o naa daa punbi o.
22 Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
Bi waliŋanbima dana n den pundi nani Musa balimaama n bili maama, bi den gedini ki canpandiga Jelusalema, baan gagidi o o Diedo po,
23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
nani lan diani maama o Diedo balimaama nni: Bonjakpiaga kuli baa gagidi o Diedo po.
24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
Bi go den cuani nani o Diedo balimaama n bili ban baa padi U Tienu po, lani n tie kpajefanmu lie, yaaka kpajenaawuundi lie.
25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
Li yogunu o joa den ye Jelusalema ke bi yi o Simeyono. O den tie niteginkoa ki go fangi U Tieni, ki gu yua n baa baagi Isalele buolu yaaba. U Tienu Fuoma Yua den ye leni o.
26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
Li den sua ke U Tienu Fuoma Yua den tuodi ki doagidi ki waani o ke o kan kpe kaa la o Diedo n gandi yua.
27 És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
U Tienu Fuoma den fiini o ke o cua U Tienu diegu nni. Ki canpandiga Jesu danba n den cuani o ki baa tieni opo U Tienu balimaama n bili yaala,
28 Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
Simeyono den ga o ki kpabi o, ki pagi U Tienu ki yedi:
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
“Moala n Diedo, ŋan pa mini a naacemo n kuni leni mi yanduanma, kelima a kuani a ñoanianu.
30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
Kelima n nuni laa ŋan soani tipo ya faabima,
31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
ŋan bogini yaama ke ŋanduna nibuoli kuli baa le,
32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
yaama n tie yenma ki baa yendi i nibuoli kuli ki teni ban bandi a, ki go tie ti kpiagidi a niba Isalele buolu yaaba po.”
33 József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
Li den paki Jesu baa leni o naa leni Simeyono n maadi ya maama opo.
34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
Simeyono den gaali ba ki yedi o naa Maliyama: “Diidi ki le, U Tienu bili ke ki naa biga baa teni ke Isalele buolu yaaba siiga boncianla n ba, boncianla mo n fii. O go baa tie U Tienu sinankeeni bi nitianba n baa yie yua,
35 Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
kelima o baa teni bi niba boncianla n jagi yaala bi pala nni n doagidi. Fini mo, ya paboanli n tie nani ki jugisiega baa muu a pali.”
36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
O sawalipualo den ye ki yi Hana ki tie Fanueli bisalo Asela buolu yua o den kpeligi boncianla. O den tieni bina lele leni o calo ŋali o jafandi nni.
37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
O ji den tie kpepuoli ki pia piinii n bina naa. Waa den ña U Tienu diegu nni, o den tuuni U Tienu po u yensiinu leni ku ñiagu kuli leni mi ñoalolima leni i jaandi.
38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
Lanyogunu liga o den nagini bi kani ki pagi U Tienu ki maadimaadi yaaba n gu Jelusalema daafaabima kuli Jesu maama.
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
Josefi leni Maliyama n den tieni o Diedo balimaama n bili yaala kuli ki gbeni, bi den lebidi ki guani Galile nni bi dogu Nasaleti po.
40 A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
Ki biga den fandi ke o gbamanu pugidi. O den pia mi yanfuoma boncianla, U Tienu ŋanbili mo den ye leni o.
41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Jesu danba den maani ki caa Jelusalema binli kuli mi pendima jaanma yogunu.
42 És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
Jesu n den pia piiga n bina lie, bi den gedi Jelusalema laa jaanma po nani ban maani ki tiendi maama.
43 És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
Mi jaanma dana n den pendi ke bi goa ki kuni, ki biga Jesu den sedi Jelusalema. O danba ki den faami.
44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
Nani ban den tama ke bi ye leni bi santagilieba yeni, bi den cuoni danmunli ki lingi o bi kpiiba leni bi bankaaba kuli kani.
45 És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
Ban ki den laa o, bi den lebidi ki guani Jelusalema ki baan lingi o.
46 És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
Li dantaali daali bi den laa o U Tienu diegu nni, ke o ka U Tienu balimaama bangikacianba siiga, ki cengi bi maama ki go buali ba i buali.
47 És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
Li den paki yaaba n gba o maama kuli kelima o yanfuoma leni o maguankaama po.
48 És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
O danba n den laa o, li den paki ba boncianla, ke o naa yedi o: “N biga, be n teni ke a tieni ti line? Diidi a baa leni mini kuli den ye leni ti yanyangi ciandi ki lingi a.”
49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
O den yedi ba: “Be n teni ke yi lingi nni? Yii bani ke li tie tiladi min ya ye n Baa dieli nni?”
50 De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
Ama baa den ga wan yediba yaala.
51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
O den yegi leni ba ki kuni Nasaleti, ki tuo ki ŋua bi maama. O naa den kubi laa bonla kuli o pali nni.
52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
Jesu den fandi ki go kpedi ke o yanfuoma pugidi. U Tienu pali leni bi niba ya pala kuli den mani opo ki pugidi.
