Lukács 2
1 És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
It was the time when Caesar Augustus issued a decree that there should be a census of everyone in the Roman Empire.
2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
This was the first census under governor Quirinius of Syria.
3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
So everybody went to their own city to be registered.
4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
Joseph was descended from King David, so he left Nazareth in Galilee to go to Bethlehem, the city of David, in Judea.
5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
He went to register there, together with Mary, who was pledged in marriage to him and expecting a baby.
6 És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
While they were there, the time came for her to have her baby.
7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
She gave birth to her firstborn son. She wrapped him up in strips of cloth and laid him in a manger because the inn had no rooms left.
8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
Nearby some shepherds were spending the night out in the fields, keeping watch over their flocks.
9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
An angel of the Lord appeared to them, and the glory of the Lord shone all around them. They were scared out of their wits!
10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
“Don't be afraid!” the angel told them. “I'm here to bring you good news that will make the all the people really glad.
11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
The Savior has been born to you today, here in David's city. He is the Messiah, the Lord.
12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
You will recognize him by this sign: you will find the child wrapped in strips of cloth and lying in a manger.”
13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
Suddenly many heavenly beings appeared, praising God, saying,
14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
“Glory to the God of heaven, and on earth peace to those with whom he is pleased!”
15 És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
After the angels had left them and returned to heaven, the shepherds said to one another, “Let's go to Bethlehem and see what's happened concerning these things the Lord has told us about.”
16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
They hurried there and found Mary, Joseph, and the baby, who was lying in the manger.
17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
After they'd seen for themselves, they spread the news of what had happened and what they had been told about this baby.
18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
All those who heard about it were amazed at what the shepherds told them.
19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
But Mary was careful to remember all the things that had happened and often thought about them.
20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
The shepherds went back to watching their flocks, glorifying and thanking God for all that they'd heard and seen, for it was just as they'd been told.
21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
After eight days, the time came for the baby to be circumcised, and he was named Jesus. This was the name given to him by the angel before he had even been conceived.
22 Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
When the time of their purification according to the law of Moses was finished, Joseph and Mary took him to Jerusalem to present him to the Lord,
23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
as the law of the Lord states, “Every firstborn son must be dedicated to the Lord.”
24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
There they made a sacrifice, as God's law also states, of “a pair of turtle doves or two young pigeons.”
25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
Living in Jerusalem at that time was a man called Simeon. Simeon did what was good and was very devout. He was waiting expectantly for the hope of Israel, and the Holy Spirit was upon him.
26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
The Holy Spirit had shown him that he would not die before he saw the Lord's Messiah.
27 És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
Following the Spirit's leading, he went to the Temple. When Jesus' parents brought in the little boy to be dedicated as required by the Law,
28 Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
Simeon took Jesus in his arms, thanked God, and said,
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
“Lord and Master, now you can let your servant die in peace as you promised,
30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
because I have seen for myself your salvation
31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
which you have prepared for everyone.
32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
He is a light that will show you to the nations, the glory of your people Israel.”
33 József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
Jesus' father and mother were shocked at what Simeon said about him.
34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
Then Simeon blessed them, and said to Jesus' mother Mary, “This child is destined to cause many in Israel to fall and many to rise. He is a sign from God that many will reject,
35 Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
revealing what they really think. For you it will feel like a sword piercing right though you.”
36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
Anna the prophetess also lived in Jerusalem. She was the daughter of Phanuel of the tribe of Asher, and she was very old. She had been married for seven years,
37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
and then she had been widowed. She was eighty-four years old. She spent her time at the Temple in worship, fasting and praying.
38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
She came up to them right at that moment, and began praising God. She spoke about Jesus to all those who were looking forward to the time when God would set Jerusalem free.
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
Once they had completed everything God's law required, they returned to their home town of Nazareth in Galilee.
40 A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
The child grew strong, and was very wise. God's blessing was with him.
41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Jesus' parents traveled to Jerusalem every year for the Passover festival.
42 És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
When Jesus was twelve years old, they went to the festival as they always did.
43 És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
When the festival had finished and it was time to return home, the boy Jesus remained in Jerusalem, but his parents didn't realize this.
44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
They assumed he was with all the others traveling home. A day passed before they started looking for him among their friends and relatives.
45 És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
When they couldn't find him they returned to Jerusalem to look for him there.
46 És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
It was three days before they found him in the Temple. He was sitting among the religious teachers, listening to them and asking them questions.
47 És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
All who heard him speak were surprised by his understanding and his answers.
48 És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
His parents were totally confused when they saw what he was doing. His mother asked him, “Son, why have you treated us like this? Your father and I—we've been worried sick! We've been looking everywhere for you!”
49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
“Why is it that you were looking for me?” Jesus replied. “Didn't you know I should be here in my Father's house?”
50 De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
But they didn't understand what he meant.
51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
Then he went back with them to Nazareth, and did what he was told. His mother kept a careful note of everything that happened.
52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
Jesus grew steadily wiser and stronger, favored both by God and by the people.
