Lukács 2
1 És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
Now it happened in those days that a decree went out from Caesar Augustus that the whole inhabited world should be enrolled.
2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
This first census took place while Quirinius was governing Syria.
3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
So everyone was traveling, each to his own town, to enroll himself.
4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
So Joseph also went up from Galilee, out of Natsareth town, into Judea to the city of David, that is called Bethlehem, because he was of David's ‘house’, that is, line of descent,
5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
to enroll himself with Mary, the woman who had been betrothed to him, who was pregnant.
6 És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
So it happened that when they got there the days for her to give birth were completed;
7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
and she gave birth to her firstborn Son, wrapped Him in pieces of cloth and laid Him in the manger, because there was no room for them in the lodging place.
8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
Now there were shepherds in that same area, staying out in the field and keeping the nightly watches over their flock.
9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
When wow, an angel of the Lord stood before them, and the glory of the Lord shone around them, and they were terrified.
10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
The angel said to them: “Do not be afraid because listen, I am announcing the most joyful news to you, which will be to all the people!
11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
You see, today, in David's city, a Savior was born to you, who is Lord Christ!
12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
And this is the sign to you: you will find a Baby wrapped in pieces of cloth, lying in a manger.”
13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
Suddenly a multitude of the heavenly army was with the angel praising God and saying,
14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
“Glory to God in the highest and on earth peace, good will toward mankind!”
15 És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
So when the angels went away from them into the sky the men, the shepherds, said to one another, “Hey, let's go to Bethlehem and see this event that has taken place, that the Lord made known to us!”
16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
So they went in a hurry and located both Mary and Joseph, and the Baby lying in the manger.
17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
And having seen they spread an exact account of the saying that had been spoken to them concerning this Child.
18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
All who heard marveled at the things told them by the shepherds.
19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
As for Mary, she treasured all these sayings, pondering them in her heart.
20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
The shepherds returned, glorifying and praising God over all that they had heard and seen, just as it was told them.
21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
When eight days were completed so as to circumcise Him, His name was indeed called JESUS, the name given by the angel before He was conceived in the womb.
22 Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
And when the days of their purification according to the law of Moses were completed, they took Him to Jerusalem to present Him to the Lord
23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
(just as it is written in the law of the Lord, “Every male who opens a womb shall be called holy to the Lord”),
24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
and to offer a sacrifice according to what was specified in the Lord's Law, “a pair of turtledoves or two young pigeons”.
25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
Well now, there was a man in Jerusalem whose name was Simeon; this man was righteous and devout, expectantly waiting for the Consolation of Israel, and Holy Spirit was upon him.
26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
(It had been revealed to him repeatedly by the Holy Spirit that he would not see death until he saw the Lord's Messiah.)
27 És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
So by the Spirit he came into the temple; and when the parents brought the Child Jesus in, to do concerning Him according to the custom of the law,
28 Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
Simeon took Him into his arms and blessed God and said:
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
“Sovereign, now You can release your slave in peace, according to Your word,
30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
because my eyes have seen Your salvation,
31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
which You have prepared before the face of all peoples:
32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
a light for revelation to Gentiles, and the glory of Your people Israel.”
33 József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
And Joseph and His mother were marveling at the things being spoken concerning Him.
34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
Then Simeon blessed them, and said to Mary His mother: “Listen, this One is appointed to bring about the fall and rising of many in Israel, and to be a sign that is spoken against,
35 Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
so that the reasonings of many hearts may be revealed (furthermore, a sword will pass through your own soul also).”
36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
Also there was a prophetess Anna, a daughter of Phanuel, of the tribe of Asher—she was of a great age, having lived with a husband seven years from her virginity
37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
and having been a widow for about eighty-four years—who did not depart from the temple, serving God with fastings and petitions night and day.
38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
Well she, having come up at that very moment, started praising the Lord, and kept on speaking of Him to all those in Jerusalem who were looking for redemption.
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
When they had completed everything, according to the law of the Lord, they went back to Galilee, to their own town, Natsareth.
40 A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
And the Child kept growing and being strengthened in spirit, being filled with wisdom; yes, the grace of God was upon Him.
41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Now every year His parents would go to Jerusalem to the feast of the Passover;
42 És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
so when He was twelve years old they went up to Jerusalem according to the custom of the feast.
43 És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
When they had fulfilled the days, as they were returning, the boy Jesus stayed behind in Jerusalem, but Joseph and His mother did not know it.
44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
Supposing Him to be in the caravan, they went a day's journey and then started looking for Him among their relatives and acquaintances.
45 És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
Not finding Him, they returned to Jerusalem seeking Him.
46 És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
So it happened that after three days they found Him in the temple, sitting in the midst of the teachers, both listening to them and asking them questions.
47 És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
(All who heard Him were astonished at His understanding and answers.)
48 És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
So upon seeing Him they were amazed, and His mother said to Him: “Son, why have you treated us like this? Look, your father and I have been searching for you in distress.”
49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
So He said to them: “Why were you seeking me? Didn't you know that I must be about my Father's concerns?”
50 De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
But they did not understand the statement that He made to them.
51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
Then He went down with them and came to Natsareth, and continued subordinating Himself to them; His mother kept all these sayings in her heart.
52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
And Jesus kept increasing in wisdom and stature, and in favor with God and men.
