Lukács 2
1 És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
Now it came to pass in those days, there went out a decree from Cæsar Augustus, that all the world should be enrolled.
2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
This was the first enrolment made when Quirinius was governor of Syria.
3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
And all went to enrol themselves, every one to his own city.
4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
And Joseph also went up from Galilee, out of the city of Nazareth, into Judæa, to the city of David, which is called Bethlehem, because he was of the house and family of David;
5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
to enrol himself with Mary, who was betrothed to him, being great with child.
6 És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
And it came to pass, while they were there, the days were fulfilled that she should be delivered.
7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
And she brought forth her firstborn son; and she wrapped him in swaddling clothes, and laid him in a manger, because there was no room for them in the inn.
8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
And there were shepherds in the same country abiding in the field, and keeping watch by night over their flock.
9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
And an angel of the Lord stood by them, and the glory of the Lord shone round about them: and they were sore afraid.
10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
And the angel said unto them, Be not afraid; for behold, I bring you good tidings of great joy which shall be to all the people:
11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
for there is born to you this day in the city of David a Saviour, who is Christ the Lord.
12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
And this [is] the sign unto you: Ye shall find a babe wrapped in swaddling clothes, and lying in a manger.
13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
And suddenly there was with the angel a multitude of the heavenly host praising God, and saying,
14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
Glory to God in the highest, And on earth peace among men in whom he is well pleased.
15 És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
And it came to pass, when the angels went away from them into heaven, the shepherds said one to another, Let us now go even unto Bethlehem, and see this thing that is come to pass, which the Lord hath made known unto us.
16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
And they came with haste, and found both Mary and Joseph, and the babe lying in the manger.
17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
And when they saw it, they made known concerning the saying which was spoken to them about this child.
18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
And all that heard it wondered at the things which were spoken unto them by the shepherds.
19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
But Mary kept all these sayings, pondering them in her heart.
20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
And the shepherds returned, glorifying and praising God for all the things that they had heard and seen, even as it was spoken unto them.
21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
And when eight days were fulfilled for circumcising him, his name was called JESUS, which was so called by the angel before he was conceived in the womb.
22 Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
And when the days of their purification according to the law of Moses were fulfilled, they brought him up to Jerusalem, to present him to the Lord
23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
(as it is written in the law of the Lord, Every male that openeth the womb shall be called holy to the Lord),
24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
and to offer a sacrifice according to that which is said in the law of the Lord, A pair of turtledoves, or two young pigeons.
25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
And behold, there was a man in Jerusalem, whose name was Simeon; and this man was righteous and devout, looking for the consolation of Israel: and the Holy Spirit was upon him.
26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
And it had been revealed unto him by the Holy Spirit, that he should not see death, before he had seen the Lord’s Christ.
27 És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
And he came in the Spirit into the temple: and when the parents brought in the child Jesus, that they might do concerning him after the custom of the law,
28 Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
then he received him into his arms, and blessed God, and said,
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
Now lettest thou thy servant depart, Lord, According to thy word, in peace;
30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
For mine eyes have seen thy salvation,
31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
Which thou hast prepared before the face of all peoples;
32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
A light for revelation to the Gentiles, And the glory of thy people Israel.
33 József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
And his father and his mother were marvelling at the things which were spoken concerning him;
34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
and Simeon blessed them, and said unto Mary his mother, Behold, this [child] is set for the falling and the rising of many in Israel; and for a sign which is spoken against;
35 Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
yea and a sword shall pierce through thine own soul; that thoughts out of many hearts may be revealed.
36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
And there was one Anna, a prophetess, the daughter of Phanuel, of the tribe of Asher (she was of a great age, having lived with a husband seven years from her virginity,
37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
and she had been a widow even unto fourscore and four years), who departed not from the temple, worshipping with fastings and supplications night and day.
38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
And coming up at that very hour she gave thanks unto God, and spake of him to all them that were looking for the redemption of Jerusalem.
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
And when they had accomplished all things that were according to the law of the Lord, they returned into Galilee, to their own city Nazareth.
40 A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
And the child grew, and waxed strong, filled with wisdom: and the grace of God was upon him.
41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
And his parents went every year to Jerusalem at the feast of the passover.
42 És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
And when he was twelve years old, they went up after the custom of the feast;
43 És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
and when they had fulfilled the days, as they were returning, the boy Jesus tarried behind in Jerusalem; and his parents knew it not;
44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
but supposing him to be in the company, they went a day’s journey; and they sought for him among their kinsfolk and acquaintance:
45 És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
and when they found him not, they returned to Jerusalem, seeking for him.
46 És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
And it came to pass, after three days they found him in the temple, sitting in the midst of the teachers, both hearing them, and asking them questions:
47 És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
and all that heard him were amazed at his understanding and his answers.
48 És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
And when they saw him, they were astonished; and his mother said unto him, Son, why hast thou thus dealt with us? behold, thy father and I sought thee sorrowing.
49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
And he said unto them, How is it that ye sought me? knew ye not that I must be in my Father’s house?
50 De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
And they understood not the saying which he spake unto them.
51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
And he went down with them, and came to Nazareth; and he was subject unto them: and his mother kept all [these] sayings in her heart.
52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
And Jesus advanced in wisdom and stature, and in favor with God and men.
