Lukács 19
1 És bemenvén, általméne Jerikhón.
Pea naʻe fononga atu [ʻa Sisu ]ʻi Seliko, ʻo ʻalu ai.
2 És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
Pea vakai, ko e tangata ko Sakiasi hono hingoa, ko e matāpule ia ʻi he kau tānaki tukuhau, pea naʻe koloaʻia ia.
3 És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
Naʻe holi ia ke mamata pe ko e tangata ʻoku fēfē ʻa Sisu; ka naʻe ʻikai mafai ia koeʻuhi ko e kakai, he ko e pukupuku ia.
4 És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
Pea naʻe lele muʻomuʻa ia, ʻo kaka ʻi he ʻakau ko e sukamino, ke mamata kiate ia: koeʻuhi ʻe ʻalu ange ai ia.
5 És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
Pea kuo hoko ʻa Sisu ki he potu, naʻa ne sio hake, ʻo mamata kiate ia, pea ne pehē ki ai, “Sakiasi, ʻalu hifo ke vave, he te u nofo ʻi ho fale ʻi he ʻaho ni.”
6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
Pea fakavave ia, ʻo ʻalu hifo, ʻo ne tali ia ʻi he fiefia.
7 És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
Pea kuo nau mamata ki ai, pea nau lāunga kotoa pē, ʻo pehē, “Kuo ʻalu ia ke nofo mo e tangata angahala.”
8 Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
Pea tuʻu hake ʻa Sakiasi, ʻo ne pehē ki he “ʻEiki; ʻEiki, vakai, ʻoku ou foaki hono vaeua ʻo ʻeku koloa ki he masiva; pea kapau ne u maʻu ha meʻa ʻi he lohiakiʻi ha taha, ʻoku ou totongi ʻo liunga fā[kiate ia.]”
9 Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
Pea pehē ʻe Sisu kiate ia, “Kuo hoko ʻi he ʻaho ni ʻae fakamoʻui ki he fale ni, koeʻuhi ko e foha foki ia ʻo ʻEpalahame.
10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
He kuo haʻu ʻae Foha ʻoe tangata ke kumi mo fakamoʻui ʻaia kuo mole.”
11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
Pea ʻi heʻenau fanongo ki he ngaahi meʻa ni, naʻa ne toe lea ʻaki ʻe ia ʻae fakatātā, koeʻuhi kuo ofi ia ki Selūsalema, pea [ko e meʻa ]ʻi heʻenau mahalo ʻe hoko leva ʻae puleʻanga, ʻoe ʻOtua.
12 Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
Ko ia ne ne pehē ai, “Naʻe ʻalu ʻae ʻeiki ʻe tokotaha ki he fonua mamaʻo, ke maʻu moʻona ʻae puleʻanga, pea toki liliu mai.
13 Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
Pea ne ui ʻae toko hongofulu ʻo ʻene kau tamaioʻeiki, ʻo ne tuku kiate kinautolu ʻae mina ʻe hongofulu, mo ne pehē kiate kinautolu, ‘Ngāueʻaki eni kaeʻoua ke u haʻu.’
14 Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
Ka naʻe fehiʻa ʻa hono kakai kiate ia, ʻonau kouna ʻae talafekau ke ʻalu, mo pehē, ‘ʻE ʻikai te mau maʻu ʻae tangata ni ke puleʻi ʻakimautolu.’
15 És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
“Pea pehē, ʻi heʻene liu mai, kuo ne maʻu ʻae puleʻanga, pea toki fekau ʻe ia ke ui mai ʻae kau tamaioʻeiki ko ia, ʻaia naʻa ne tuku ki ai ʻae paʻanga, koeʻuhi ke ne ʻilo pe ko e hā kuo maʻu ʻe he tangata taki taha ʻi heʻene fakatau.
16 Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
Pea haʻu ʻae ʻuluaki, ʻo ne pehē, ‘ʻEiki, kuo maʻu ʻaki ʻa hoʻo mina ʻae mina ʻe hongofulu.’
17 Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
Pea ne pehē kiate ia, ‘Mālō, ko e tamaioʻeiki lelei koe;’ ko e meʻa ʻi hoʻo angatonu ʻi he meʻa siʻi, maʻu ʻe koe ʻae pule ki he kolo ʻe hongofulu.
18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
Pea haʻu hono toko ua, ʻo ne pehē, ‘ʻEiki, kuo maʻu ʻaki ʻa hoʻo mina ʻae mina ʻe nima’
19 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
Pea naʻe pehē foki kiate ia, ‘Ke ke puleʻi foki ʻae kolo ʻe nima.’
20 És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
Pea haʻu ʻae tokotaha, ʻo ne pehē, ‘ʻEiki, vakai, ko hoʻo mina, ʻaia kuo u tauhi, ʻo kofuʻaki ia ʻae holoholo.
21 Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
He naʻaku manavahē kiate koe, koeʻuhi ko e tangata faingataʻa koe: ʻoku ke toʻo hake ʻaia naʻe ʻikai te ke tuku hifo, mo tuʻusi ʻaia naʻe ʻikai te ke tūtuuʻi.’
22 Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
Pea pehē ʻe ia kiate ia, ‘Mei ho ngutu ʻoʻou te u fakamaau koe, ʻae tamaioʻeiki angakovi. Naʻa ke ʻilo ko e tangata faingataʻa au, ʻoku ou toʻo hake ʻaia naʻe ʻikai te u tuku hifo, mo tuʻusi ʻaia naʻe ʻikai te u tūtuuʻi:
23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
Ko e hā ia naʻe ʻikai ai te ke tuku ʻeku paʻanga ki he tukuʻanga koloa, koeʻuhi ʻi heʻeku haʻu te u maʻu ia mo hono tupu?’
24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
Pea ne pehē kiate kinautolu naʻe tutuʻu ʻi ai, ‘Toʻo ʻiate ia ʻae mina, ʻo atu kiate ia ʻoku hongofulu ʻene mina.’
25 És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
(Pea nau pehē kiate ia, ‘ʻEiki, ʻoku hongofulu ʻene mina.’)
26 És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
He ʻoku ou pehē kiate kimoutolu, ‘Ko ia fulipē ʻoku ne maʻu, ʻe foaki kiate ia; pea ko ia ʻoku ʻikai te ne maʻu, ʻe toʻo meiate ia ʻaia ʻoku ne maʻu.
27 Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
Ka ko kinautolu ni ko hoku ngaahi fili, naʻe ʻikai te nau lelei ke u puleʻi ʻakinautolu, ʻomi ki heni, pea tāmateʻi ʻi hoku ʻao.’”
28 És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.
Pea kuo hili ʻene lea pehē, pea muʻomuʻa ia, ʻo fononga atu ki Selūsalema.
29 És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
Pea pehē, ʻi heʻene haʻu ʻo ofi ki Petefesi mo Pētani, ki he moʻunga ʻoku ui ko ʻOlive, ne ne fekau ʻene ongo ākonga ʻe toko ua.
30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
ʻO pehē, “Mo ō ki he potu kakai ʻoku hangatonu mai; pea ʻi hoʻomo hū ki ai te mo ʻilo ʻae ʻuhikiʻi ʻasi kuo noʻotaki, ʻoku teʻeki heka ai ha tangata: vete ia, ʻo taki mai.”
31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
Pea kapau ʻe ʻeke ʻe ha taha kiate kimoua, ‘Ko e hā ʻoku mo vete ai ia?’ Te mo pehē kiate [ia], ‘Koeʻuhi ʻoku ʻaonga ia ki he ʻEiki.’”
32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
Pea naʻa na ō ʻakinaua naʻe fekau, ʻo na ʻilo ʻo hangē ko ia ne ne fakahā kiate kinaua.
33 És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
Pea ʻi heʻena vete ʻae ʻuhikiʻi ʻasi, naʻe pehē ʻekinautolu ʻoku ʻanautolu ia kiate kinaua, “Ko e hā ʻoku mo vete ai ʻae ʻuhikiʻi ʻasi?”
34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
Pea na pehē, “ʻOku ʻaonga ia ki he ʻEiki.”
35 Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
Pea naʻa na taki ia kia Sisu: pea na ʻai hona kofu ki he ʻuhikiʻi ʻasi, ʻo na fakaheka ki ai ʻa Sisu.
36 És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
Pea ʻi heʻenau ō, naʻa nau folahi honau ngaahi kofu ʻi he hala.
37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
Pea kuo haʻu ia ʻo ofi, ʻi he tahifohifo ʻoe moʻunga ko ʻOlive, pea kamata fiefia mo fakamālō ʻae kau ākonga kotoa pē ki he ʻOtua ʻaki ʻae leʻo lahi, koeʻuhi ko e ngaahi ngāue lahi kotoa pē kuo nau mamata ki ai;
38 Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
ʻO pehē, “‘ʻOku monūʻia ʻae Tuʻi ʻoku hāʻele mai ʻi he huafa ʻo Sihova:’ Ke fiemālie ʻi he langi, pea fakamālō fungani lahi ʻi ʻolunga.”
39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
Pea ko e Fālesi niʻihi ʻi he kakai naʻa nau pehē kiate ia, “ʻEiki, lolomi hoʻo kau ākonga.”
40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
Pea lea ia, ʻo pehēange kiate kinautolu, “ʻOku ou tala atu kiate kimoutolu, Kapau ʻe fakalongo pē ʻakinautolu ni, ʻe kalanga leva ʻae ngaahi maka.”
41 És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
Pea kuo haʻu ia ʻo ofi, pea vakai ia ki he kolo, pea tangi ai,
42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.
ʻo pehē, “Taumaiā naʻa ke ʻilo, ʻio, ʻe koe, ʻi ho ʻaho ko eni, ʻae ngaahi meʻa ʻoku kau ki hoʻo fiemālie! Ka ko eni kuo fufū ia mei ho mata.
43 Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
Koeʻuhi ʻe hoko ʻae ngaahi ʻaho kiate koe, ʻe tanu puke ai ʻa ho ngaahi fili, ʻo takatakai koe, mo kāpui koe, pea tāpuni ko e mei he potu kotoa pē.
44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
Pea ʻe holoki hifo ko e ʻo aʻu ki he kelekele, mo hoʻo fānau ʻiate koe; pea ʻe ʻikai te nau tuku ʻiate koe ha maka [kuo fokotuʻu ]ki ha maka; koeʻuhi naʻe ʻikai te ke ʻilo ʻae kuonga ʻo ho ʻaʻahi ʻanga.”
45 És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,
Pea naʻe hū ia ki he falelotu lahi, ʻo ne kamata kapusi kituʻa ʻakinautolu naʻe fefakatauʻaki ai;
46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
ʻo ne pehē kiate kinautolu, “Kuo tohi, ‘Ko hoku fale ko e falelotu:’ ka kuo mou ngaohi ia ‘ko e ʻana ʻoe kau kaihaʻa.’”
47 És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:
Pea naʻe ako ia ʻi he falelotu lahi ʻi he ʻaho kotoa pē. Ka naʻe holi ke tāmateʻi ia ʻe he kau taulaʻeiki lahi mo e kau tangata tohi mo e kau matāpule ʻoe kakai.
48 És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.
Ka naʻe ʻikai te nau ʻilo pe ko e hā te nau fai: he kuo tokanga lahi ʻae kakai kotoa pē ke nau fanongo kiate ia.
