Lukács 19
1 És bemenvén, általméne Jerikhón.
And, having entered, he was passing through Jericho;
2 És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
and lo! a man, by name called Zacchaeus, and, he, was a chief tax-collector, and [he] was rich.
3 És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
And he was seeking to see Jesus, what sort of man he was, and could not for the multitude, because, in stature, he was, small.
4 És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
And, running forward unto the front, he got up a sycamore-tree, that he might see him; for, by that way, was he about to pass.
5 És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
And, as he came up to the place, looking up, Jesus said unto him—Zacchaeus! make haste, and come down; For, to-day, in thy house, I must needs abide.
6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
And he made haste, and came down, and received him joyfully.
7 És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
And all, when they beheld, began to murmur, saying—With a sinful man, hath he gone in to lodge!
8 Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
But, taking his stand, Zacchaeus said unto the Lord—Lo! the half of my possessions, Lord, unto the destitute, I give; and, if, from anyone, I have taken aught by false accusation, I give back fourfold.
9 Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
And Jesus said unto him—This day, salvation, unto this house, hath come, —for that, he too, is, a son of Abraham;
10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
For the Son of Man came, to seek and to save what was lost.
11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
And, because they were hearing these things, he added and spake a parable, because of his being near Jerusalem, and their supposing that, instantly, was the kingdom of God to shine forth.
12 Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
He said, therefore—A certain man, of noble birth, went into a country far away, to receive for himself a kingdom, and to return.
13 Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
And, calling ten servants of his own, he gave unto them ten minas, and said unto them—Do business, till I come.
14 Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
But, his citizens, hated him, and sent off an embassy after him, saying—We desire not, this, man, to be made king over us!
15 És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
And it came to pass, when he returned, having received the kingdom, that he bade be called unto him these servants, to whom he had given the silver, that he might take note, what business they had done.
16 Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
And the first came near, saying—Lord! thy mina, hath made, ten minas.
17 Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
And he said to him—Well done! good servant. Because, in a very small thing, thou hast been, faithful, have thou authority over, ten cities.
18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
And the second came, saying—Thy mina, lord, hath made five minas.
19 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
And he said, to him also, And, thou, be over five cities.
20 És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
And, the other, came, saying—Lord, lo! thy mina, which I kept lying by in a napkin;
21 Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
For I was afraid of thee, because, a harsh man, thou art, —Thou takest up, what thou layedst not down, and reapest, what thou sowedst not!
22 Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
He saith to him—Out of thy mouth, do I judge thee, O wicked servant! Thou knewest that, I, a harsh man, am, —taking up, what I laid not down, and reaping, what I did not sow;
23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
Wherefore, then, didst thou not place my silver upon a [money-changer’s] table, and, I, when I came, with interest might have exacted it?
24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
And, unto the by-standers, he said—Take, from him, the mina, and give unto him that hath, the ten minas; —
25 És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
And they said to him, Lord! he hath ten minas; —
26 És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
I tell you—Unto everyone that hath, shall be given, whereas, from him that hath not, even what he hath, shall be taken away.
27 Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
But, these mine enemies who desired not that I should be made king over them, bring ye here, and slay them outright before me.
28 És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.
And, having said these things, he was moving on in front, going up into Jerusalem.
29 És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
And it came to pass, as he drew near unto Bethphage, and Bethany, unto the mount which is called the Mount of Olives, he sent off two of his disciples,
30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
saying—Go your way unto the opposite village, in which, as ye are entering, ye shall find a colt, bound, whereon, no man, hath, ever sat, —and, having loosed him, bring him.
31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
And, if any one question you—Wherefore are ye loosing him? thus, shall ye say—His Lord, hath, need.
32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
And they who were sent, departing, found as he had said to them.
33 És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
And, as they were loosing the colt, his lords said unto them—Why are ye loosing the colt?
34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
And, they, said—His Lord, hath, need.
35 Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
And they brought him unto Jesus; and, throwing their mantles over the colt, they seated Jesus thereon.
36 És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
And, as he moved along, they were spreading their own mantles in the way.
37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
And, when he was drawing near, already, unto the descent of the Mount of Olives, one-and-all the throng of the disciples began joyfully to be praising God with a loud voice, concerning all the mighty works which they had seen;
38 Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
saying—Blessed is he that cometh… The king! In the name of the Lord! In heaven, peace! And glory in the highest!
39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
And, certain of the Pharisees from the multitude, said unto him—Teacher! rebuke thy disciples.
40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
And he answered and said—I tell you—If, these, shall hold their peace, the stones, will cry out.
41 És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
And, when he drew near, beholding the city, he wept over it, saying—
42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.
If thou hadst got to know, in this day, even thou, the conditions of peace… But, now, are they hid from thine eyes:
43 Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
Because days will have come upon thee, that thine enemies will throw around a rampart against thee, and enclose thee; and hem thee in from every side, —
44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
And will level thee with the ground, and thy children within thee, and will not leave, stone on stone, within thee: because thou didst not get to know the season of thy visitation.
45 És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,
And, entering into the temple, he began to be casting out them who were selling;
46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
saying unto them—It is written, And, my house, shall be, a house of prayer; but, ye, have made, it, a den of robbers.
47 És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:
And he was teaching day by day in the temple; but, the High-priests and the Scribes, also the chiefs of the people, were seeking to destroy him, —
48 És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.
and could not find what they might do, for, the people, one and all, were hanging upon him, as they hearkened.
