Lukács 18
1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
And he spoke a parable to them to show that they ought to pray always, and not be faint-hearted:
2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
saying, There was in a certain city a judge, who feared not God, nor regarded man.
3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
And there was a widow in that city; and she kept coming to him, saying, Avenge me of my adversary!
4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
And he would not for some time. But afterward he said within himself, Though I neither fear God, nor regard man,
5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
yet, because this widow troubleth me, I will avenge her; lest by coming for ever she weary me out.
6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
And the Lord said, Hear what the unjust judge saith.
7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
And will not God avenge his chosen, who cry to him day and night, though he be slow to punish in their behalf?
8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
I tell you that he will avenge them speedily. But yet, when the Son of man cometh, will he find faith on the earth?
9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
And to some who trusted in themselves that they were righteous, and despised all others, he spoke this parable:
10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
Two men went up into the temple to pray; the one a Pharisee, and the other a publican.
11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
The Pharisee stood and prayed by himself thus: O God, I thank thee that I am not as the rest of men, extortioners, unjust, adulterers, or even as this publican.
12 Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
I fast twice in the week; I give tithes of all that I gain.
13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
But the publican, standing afar off, would not even lift up his eyes to heaven; but smote his breast, saying, O God, be merciful to me a sinner!
14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
I tell you, this man went down to his house justified rather than the other; for every one that exalteth himself will be humbled; but he that humbleth himself will be exalted.
15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
And they brought to him infants also, that he might touch them; and the disciples, on seeing it, rebuked them.
16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
But Jesus called them to him, saying, Suffer the little children to come to me, and forbid them not; for to such belongeth the kingdom of God.
17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
Truly do I say to you, Whoever shall not receive the kingdom of God as a little child, will not enter therein.
18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (aiōnios g166)
And a certain ruler asked him, saying, Good teacher, what shall I do to inherit everlasting life? (aiōnios g166)
19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
And Jesus said to him, Why dost thou call me good? None is good but one, that is, God.
20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
Thou knowest the commandments: “Do not commit adultery; Do not kill; Do not steal; Do not bear false witness; Honor thy father and thy mother.”
21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
And he said, All these have I kept from my youth.
22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
And Jesus hearing this said to him, One thing thou still lackest: sell all that thou hast, and distribute to the poor, and thou shalt have treasure in heaven; and come, follow me.
23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
But when he heard this, he became very sorrowful; for he was very rich.
24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
And Jesus seeing him said, How hardly do they that have riches enter the kingdom of God!
25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
It is easier for a camel to go through the eye of a needle, than for a rich man to enter the kingdom of God.
26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
And those who heard this said, Who then can be saved?
27 Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
But he said, What is impossible with men is possible with God.
28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
Then Peter said, Lo! we left what we had, and followed thee.
29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
And he said to them, Truly do I say to you, There is no one that hath left house, or wife, or brothers, or parents, or children, for the sake of the kingdom of God,
31 És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
And taking the twelve aside, he said to them, Behold, we are going up to Jerusalem, and all that hath been written by the prophets concerning the Son of man will be accomplished.
32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
For he will be delivered up to the gentiles, and will be mocked, and insulted, and spit upon;
33 És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
and they will scourge him, and put him to death; and the third day he will rise again.
34 Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
And they understood none of these things; and the meaning of these words was hidden from them, and they did not comprehend what was said.
35 Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
And it came to pass, as he drew near to Jericho, that a certain blind man was sitting by the wayside begging.
36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
And hearing a multitude passing by, he asked what this meant.
37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
And they told him that Jesus of Nazareth was passing by.
38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
And he cried out, saying, Jesus, Son of David, have pity on me!
39 A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
And they who went before sharply bade him hold his peace. But he cried out the more, Son of David, have pity on me!
40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
And Jesus stopped, and ordered him to be brought to him. And when he had come near, he asked him,
41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
What dost thou wish me to do for thee? And he said, Lord, to restore my sight.
42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
And Jesus said to him, Receive thy sight; thy faith hath saved thee.
43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
And immediately he received his sight, and followed him, giving glory to God; and all the people on seeing it gave praise to God.
