Lukács 18
1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
And He spoke a parable to them that it behooves them to pray always, and not to faint;
2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
saying, There was a certain judge in a certain city, fearing not God, and regarding not man.
3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
And there was a widow in that city; and she continued to come to him, saying, Avenge me of mine adversary.
4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
And he was not willing for a time: but after these things he said in himself, Though I fear not God nor regard man,
5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
yet because this widow causes me trouble, I will avenge her, lest coming forever she may smite me in the face.
6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
But the Lord said, I fear what the unjust judge says.
7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
And shall not God avenge His elect, crying to Him day and night, and He is long-suffering over them?
8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
I say unto you, that He will avenge them speedily. Moreover the Son of man having come, will He then find faith upon the earth?
9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
And He spoke this parable to certain ones having confidence in themselves that they are righteous, and despising the rest.
10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
Two men went up into the temple to pray; the one a Pharisee, and the other a publican.
11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
The Pharisee standing was praying in these words, God, I thank thee because I am not like the rest of the men, extortioners, unjust, adulterous, or even as this publican:
12 Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
I fast twice per week; I give tithes of all things so many as I possess.
13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
But the publican, standing a great way off, did not wish even to lift up his eyes to the heaven, but smote upon his breast, saying, God, be merciful to me the sinner.
14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
I say unto you, He went down to his house justified rather than the other: because every one exalting himself shall be abased; and the one humbling himself shall be exalted.
15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
And they were indeed bringing the infants to Him, that He should touch them: but the disciples seeing rebuked them.
16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
And Jesus calling them to Him, said, Suffer the little children to come unto me, and forbid them not: for of such is the kingdom of God.
17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
Truly I say unto you, whosoever may not receive the kingdom of God as a little child, can not enter into it.
18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (aiōnios g166)
And a certain ruler asked Him, saying, Good Teacher, having done what, shall I inherit eternal life? (aiōnios g166)
19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
And Jesus said to him, Why do you call me good? No one is good, except One, God.
20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
You know the commandments, thou must not commit adultery, thou must not murder, thou must not steal, thou must not bear false witness, honor thy father and mother.
21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
And he said, All these things have I kept from my youth.
22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
And Jesus hearing these things, said to him, Still one thing is lacking to thee: Sell all things whatsoever you have, and give to the poor, and you shall have treasure in heaven: and come, follow me.
23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
And hearing these things, he went away very sorrowful; for he was exceedingly rich.
24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
Jesus seeing him said, How hardly will those having riches enter into the kingdom of God!
25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
For it is easier for a camel to go through the eye of a needle, than for a rich man to go into the kingdom of God.
26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
And those hearing said, And who is able to be saved?
27 Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
And He said, Those things which are impossible with men are possible with God.
28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
And Peter said, Behold, we have left all things, and followed thee.
29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
And He said to them, Truly I say unto you, that there is no one who has left house, or parents, or brothers, or wife, or children, for the sake of the kingdom of God,
31 És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
And taking the twelve aside, He said to them, Behold, we go up to Jerusalem, and all things which have been written by the prophets shall be perfected to the Son of man.
32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
For He will be delivered to the Gentiles; and be mocked, and insulted, and spat upon:
33 És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
and having scourged Him, they will kill Him; and He will arise the third day.
34 Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
And they understood none of these things; and this word was hidden from them, and they did not know the things spoken.
35 Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
And it came to pass, while He was drawing nigh to Jericho, a certain blind man was sitting by the wayside begging.
36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
And hearing the multitude passing by, he inquired what it might be.
37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
And they told him that Jesus the Nazarene is going along.
38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
And he cried out saying, Jesus, thou son of David, have mercy on me.
39 A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
And the passersby continued to rebuke him, that he should keep silent: but he continued to cry out much more, O thou son of David, have mercy on me.
40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
And Jesus standing, commanded him to be led to Him; and he drawing nigh, He asked him,
41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
What do you wish that I shall do to you? And he said, Lord, that I may look up.
42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
And Jesus said to him, Look up: thy faith hath saved thee.
43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
And immediately he looked up, and followed Him, glorifying God: and all the people, seeing, gave praise to God.
