< Lukács 17 >
1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
Jisua'n a ruoisingei kôma, inpalna hih omloi thei nimak, ania inpalna min ompu chung chu ântak bah na!
2 Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
Hi mi chînte ngei lâia inkhatlam minpal chu, a minpalpu ringa han bunôilung minlîn tuikhangliena vôrpai ni senla, ata rangin sa uol a tih.
3 Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
Singthei roi, na lâibungin nunsie a thôn chu ngo roh, ânsîrin chu ngâidam roh.
4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
nu chunga sûnkhatin voi sari saloi a thôn, voi sari kênsîr tiin, no kôm a hongin chu, na ngâidam ngêt rang ani.
5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
Ruoisingei han a kôma, “Pumapa, kin taksônna mi min detpe uol roh,” an tia.
6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
Hanchu, Pumapa han, “Ancham ru dôra hih taksônna nin neia anîn chu hi thingtheimu kung hih hong inphôi inla, tuikhangliena hong inphun roh, tîng nin ta nin he rangâi kelen atih,” tiin a thuona.
7 Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
“Hanchu, nin lâia tumakhatin, tîrlâm pil tukin mo, belri hôlin mo, nei ungla, chuon a hong tungin, ‘Bukhalâi hong ot kelen roh’ tumo a ti rang nin nia?
8 Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
Manêkin, ‘Ku bukhalâi ni do bak inla, rovo tho inla, ka sâk ke nêk suo mâka ni ngâk roh, masuole nêk ni tih,’ tumo a ti loi ranga?
9 Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
Suokin chong a jôm sikin tumo râisânchong a ril ngâi?
10 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Ma ang tak han, nin sintum nin sin suonûk khomin, tîrlâm papai kêng ei ni, ei sintum ei sin chak kêng nin ti rang ani.”
11 És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
Hanchu, Jisua'n Jerusalem a se malamin, Samaria le Galilee kâra ramria a lôna.
12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
Khuo inkhat a lûtin chu miphâr sômin an intongpuia. Lâtaka an indinga,
13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
an inieka, “Jisua Minchupu, inrieng mi mu roh!” an tia.
14 És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
Jisua'n a mu ngeia an kôma, “Se ungla, ochaingei kôma vân en roi” a tipe ngeia. Lampuia chu an dam zoia.
15 Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
Inkhatin chu a dam zoi iti a rietin chu, rôl inringtakin, Pathien minpâk pumin a hongkîr nôka.
16 És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
Jisua ke bula inbokin râisânchong a rila, ha mi hah Samaria mi ani.
17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
Jisua'n, “A damngei hah mi sôm nin nia, adang ikuo ngei hah khonmo an om?
18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
Ithomo hi ramdangmi vai himo Pathien minpâk ranga hongkîr nôk?” a tia.
19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
Hanchu, a kôma, “Inthoi inla se ta roh, na taksônna hin nang a mindam ani,” a tipea.
20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
Pharisee senkhat ngeiin Pathien Rêngram juongtung rang roi an rekela, Jisua'n, “Pathien Rêngram chu mu theiin juongtung no nih.
21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Tutên ‘En roh,’ hin kêng a om, son kêng a om ti no nih. Pathien Rêngram chu nin lâia kêng a om,” tiin a thuona.
22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
Hanchu, a ruoisingei kôma, “Miriem Nâipasal ringlâi sûn hi sûnkhat te luo nin mu nuom ni, la om a tih; ania mu khâi no tunui.”
23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
Mîn nin kôma, “‘En roh sô soh!’ ‘En roh hi hih,’ tîng an tih, ania, a en rangin vase no roi.
24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.
Invâna kôl ânleka, kôlkung renga kôlmong dêna ai vâr ngâi anghan, Miriem Nâipasal juong ni lechu, nîng a tih.
25 De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.
Ania, ma mâna han tuong ok a ta, atûnlâi mingei hengpaiin om a tih.”
26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
Noah zora lâia anghan Miriem Nâipasal zora khom nîng a tih.
27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
Noah, rukuonga a lûta, tuilienin a that riei mâka chu mitinin an sâkin an nêka, nupang pasal omsiet an tho ngâi.
28 Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
Lot zora anghan mi tinin an sâkin an nêkin, an rochôka, an juora, an linga, in an sin ngâia.
29 De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
Lot'n Sodom a mâk nin chu mei leh kât invân renga a juonga, a that riei ani.
30 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
Ma anghan, Miriem Nâipasal juong inlâr nîn chu juong om a tih.
31 Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.
Ha nîn chu inchunga ompûn, a neinun lâk rangin chum no rese. Ha angdênin, loia om khomin a ina hongkîr no rese.
32 Emlékezzetek Lót feleségére!
Lot lômnu riettit ngâi roi.
33 Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
Tutu a ringna mojôk rang bôk kaiin machân an ta, a machân kaiin jôk an tih.
34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Nangni ki ril, ha ni jânin chu, jâlmun khata mi inik jâl an ta, inkhat tuong nîng a ta, inkhat mâk nîng a tih.
35 Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Nupang inikin sângsuk an ta, inkhat tuong nîng a ta, inkhat mâk nîng a tih.
36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Loia mi inik om an ta, inkhat tuong nîng a ta, inkhat mâk nîng a tih, a tia.
37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.
Hanchu, ruoisingeiin, “Pumapa khotieng mo?” an tia. Jisua'n, “Ithi ruok omna kipa sêlkurungei intûp an tih,” a tia.