Lukács 15
1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
But all the tax-collectors and the sinners were, unto him, drawing near, to be hearkening unto him;
2 És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.
and both the Pharisees and the Scribes were murmuring, saying, This man, unto sinners, giveth welcome, and eateth with them.
3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
And he spake unto them this parable, saying—
4 Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
What man from among you, having a hundred sheep, and losing, from among them, one, doth not leave the ninety-nine in the wilderness and go his way after the lost one, until he find it?
5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
And, finding it, he layeth it upon his shoulders, rejoicing;
6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
and, coming unto his house, calleth together the friends and the neighbours, saying unto them—Rejoice with me! because I have found my sheep that was lost!
7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.
I say unto you—Thus, joy in heaven, will there be, over one sinner repenting, rather than over ninety-nine righteous persons, who indeed have, no need, of repentance.
8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
Or, what woman, having, ten pieces of silver, if she lose one piece, doth not light a lamp, and sweep the house, and seek carefully, until she find it?
9 És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
And, having found it, she calleth together her female friends and neighbours, saying—Rejoice with me! because I have found the piece of silver which I had lost.
10 Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.
Thus, I say unto you, there ariseth joy in presence of the messengers of God, over one sinner repenting.
11 Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
And he said—A certain man, had two sons.
12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
And the younger of them said unto the father—Father! give me the share that falleth to me, of what there is. And, he, divided unto them the living.
13 Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
And, after not many days, the younger son, gathering all together, left home for a country far away, and, there, squandered his substance with riotous living.
14 Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
And, when he had spent all, there arose a mighty famine throughout that country, —and, he, began to be in want.
15 Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
And he went his way, and joined himself unto one of the citizens of that country, and he sent him into his fields to be feeding swine.
16 És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
And he used to long to be filled with the pods which the swine were eating; and, no man, was giving unto him.
17 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
But coming, to himself, he said—How many hired servants of my father, have bread enough and to spare, whereas, I, with famine, here, am perishing!
18 Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
I will arise, and go unto my father, and will say unto him—Father! I have sinned against heaven, and before thee:
19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
No longer, am I worthy to be called a son of thine, —Make me as one of thy hired servants. And he arose, and came unto his own father.
20 És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
Now, while yet he was holding afar off, his father saw him, and was moved with compassion, and, running, fell upon his neck, and tenderly kissed him.
21 És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
And the son said unto him—Father! I have sinned against heaven, and before thee: No longer, am I worthy to be called a son of thine, —[make me as one of thy hired servants.]
22 Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
But the father said unto his servants—Quick! bring forth a robe—the best! and put on him, and get out a ring for his hand, and sandals for his feet.
23 És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
And be bringing the fatted calf, sacrifice! and let us eat and make merry:
24 Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
Because, this my son, was, dead, and hath come to life again, was lost, and is found. And they began to be making merry.
25 Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
But his elder son was in a field; and, as, in coming, he drew near unto the house, he heard music and dancing, —
26 És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
and, calling near one of the youths, he inquired what these things, could be.
27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
And, he, said unto him, —Thy brother, hath come, and thy father hath sacrificed the fatted calf, because, safe and sound, hath he received him back.
28 Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
But he was provoked to anger, and would not go in. And, his father, coming out, began to entreat him.
29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
But, he, answering said unto his father—Lo! so many years as these, do I serve thee, and, at no time, a commandment of thine, have I transgressed, —And, unto me, at no time, hast thou given a kid, that, with my friends, I might make merry;
30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
But, when, this thy son, who had devoured thy living with harlots, came, thou didst sacrifice, for him, the fatted calf;
31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
But, he, said unto him—Child! thou, always, art, with me, and, all that is mine, is, thine;
32 Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
But, to make merry and rejoice, there was need, because, this thy brother—was, dead, and hath come to life again, and was lost, and is found.
