Lukács 15
1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
And all the publicans and the sinners were drawing near to him, to hear him.
2 És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.
And the Pharisees and the scribes murmured, saying, This man receiveth sinners, and eateth with them.
3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
And he spoke to them this parable, saying,
4 Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
What man of you having a hundred sheep, if he lose one of them, doth not leave the ninety-nine in the wilderness, and go after that which is lost, until he findeth it?
5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
And when he hath found it, he layeth it on his shoulders, rejoicing.
6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
And when he hath come home, he calleth together his friends and neighbors, saying to them, Rejoice with me, for I have found my sheep which was lost.
7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.
I say to you, that in like manner there will be joy in heaven over one sinner that repenteth, more than over ninety-nine righteous men who have no need of repentance.
8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
Or what woman having ten pieces of silver, if she lose one piece, doth not light a lamp, and sweep the house, and search carefully till she findeth it?
9 És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
And when she hath found it, she calleth together her friends and neighbors, saying, Rejoice with me; for I have found the piece which I lost.
10 Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.
I say to you, that thus there is joy in the presence of the angels of God over one sinner that repenteth.
11 Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
He said also, A certain man had two sons.
12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
And the younger of them said to his father, Father, give me the portion of the property that falleth to me. And he divided to them his living.
13 Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
And not many days after, the younger son gathered all together, and went abroad into a far country; and there wasted his substance in riotous living.
14 Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
And when he had spent all, there arose a great famine in that country; and he began to be in want.
15 Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
And he went and joined himself to one of the citizens of that country; and he sent him into his fields to feed swine.
16 És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
And he longed to fill himself with the husks that the swine ate; and no one gave to him.
17 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
And when he came to himself, he said, How many hired servants of my father's have bread enough and to spare, and I perish here with hunger!
18 Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
I will arise and go to my father, and will say to him, Father, I have sinned against Heaven and before thee;
19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
I am no longer worthy to be called thy son; make me as one of thy hired servants.
20 És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
And he arose, and went to his father. But when he was yet a great way off, his father saw him, and was moved with compassion, and ran and fell on his neck, and kissed him.
21 És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
And the son said to him, Father, I have sinned against Heaven and before thee; I am no longer worthy to be called thy son.
22 Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
But the father said to his servants, Bring out the best robe, and put it on him, and put a ring on his hand, and sandals on his feet.
23 És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
And bring the fatted calf; kill it, and let us eat and make merry.
24 Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
For this my son was dead, and is alive again; he was lost, and is found. And they began to make merry.
25 Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
Now his elder son was in the field; and as he came and drew near to the house, he heard music and dancing.
26 És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
And calling one of the servants, he inquired what these things meant.
27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
And he said to him, Thy brother is come; and thy father hath killed the fatted calf, because he hath received him safe and sound.
28 Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
But he was angry, and would not go in; and his father came out, and entreated him.
29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
And he answering said to his father, Lo! for so many years have I served thee, and never transgressed thy command; and yet to me thou never gavest a kid, that I might make merry with my friends.
30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
But as soon as this thy son came, who devoured thy living with harlots, thou didst kill for him the fatted calf.
31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
And he said to him, Son, thou art ever with me, and all that I have is thine.
32 Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
It was meet that we should make merry and be glad; for this thy brother was dead, and is alive again; he was lost, and is found.
