< Lukács 14 >

1 És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
Wǝ xundaⱪ boldiki, bir xabat küni u Pǝrisiylǝrdin bolƣan bir ⱨɵkümdarning ɵyigǝ ƣizaƣa bardi; ǝmdi ular uni paylap yürüwatatti.
2 És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
Wǝ mana, u yǝrdǝ suluⱪ ixxiⱪ kesiligǝ giriptar bolƣan bir adǝm bar idi.
3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
Əysa Tǝwrat ǝⱨliliri wǝ Pǝrisiylǝrdin: — Xabat küni kesǝl saⱪaytix Tǝwrat ⱪanuniƣa uyƣunmu-yoⱪ? — dǝp soridi.
4 Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
Biraⱪ ular lam-jim demidi. U ⱨeliⱪi kesǝlgǝ ⱪolini tǝgküzüp, saⱪaytip yolƣa saldi.
5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
Andin u ulardin yǝnǝ: — Aranglardin biringlarning mubada xabat künidǝ exiki ya kalisi ⱪuduⱪⱪa qüxüp kǝtsǝ, uni dǝrⱨal tartip qiⱪarmaydiƣan zadi kim bar? — dǝp soridi.
6 És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
Wǝ ular uning bu sɵzlirigǝ ⱨeq jawab berǝlmidi.
7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
Əysa qaⱪirilƣan meⱨmanlarning ɵzlirigǝ tɵrdin orunlarni ⱪandaⱪ talliƣinini kɵrüp, ularƣa mundaⱪ bir tǝmsilni eytip bǝrdi:
8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
— Birsi seni toy ziyapitigǝ tǝklip ⱪilsa, tɵrdǝ olturmiƣin. Bolmisa, sǝndin ⱨɵrmǝtlikrǝk birsi tǝklip ⱪilinƣan bolsa,
9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
U qaƣda seni wǝ uni qaⱪirƣan saⱨibhana kelip sanga: «Bu kixigǝ orun bǝrgǝysiz» dǝp ⱪalsa, sǝn hijalǝttǝ ⱪelip pǝgaⱨƣa qüxüp ⱪalisǝn.
10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
Lekin sǝn qaⱪirilƣanda, berip pǝgaⱨda olturƣin. Xuning bilǝn seni qaⱪirƣan saⱨibhana kelip: «Əy dostum, yuⱪiriƣa qiⱪing» deyixi mumkin wǝ xuning bilǝn sening bilǝn dastihanda olturƣanlarning ⱨǝmmisining aldida sanga izzǝt bolidu.
11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Qünki ⱨǝrkim ɵzini üstün tutsa tɵwǝn ⱪilinidu wǝ kimdǝkim ɵzini tɵwɵn tutsa üstün ⱪilinidu.
12 Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
U ɵzini meⱨmanƣa qaⱪirƣan saⱨibhaniƣa mundaⱪ dedi: — Meⱨmanni tamaⱪⱪa yaki ziyapǝtkǝ qaⱪirƣiningda, dost-buradǝr, ⱪerindax, uruⱪ-tuƣⱪan yaki bay ⱪolum-ⱪoxniliringni qaⱪirmiƣin. Qünki ularmu seni meⱨmanƣa qaⱪirip, mǝrⱨǝmitingni ⱪayturuxi mumkin.
13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
Xuning üqün ziyapǝt berǝy desǝng, ƣerib-ƣurwa, meyip-nakar, aⱪsaⱪ-qolaⱪ, kor-ǝmalarni qaⱪirƣin
14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
wǝ bǝht-bǝrikǝt kɵrisǝn; qünki u kixilǝrning yahxiliⱪingni ⱪayturuxning amali yoⱪtur. Xuning bilǝn ⱨǝⱪⱪaniylarning ⱪayta tirilgǝn künidǝ ⱪilƣining ɵzünggǝ ⱪayturulidu.
15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
Uning bilǝn ⱨǝmdastihan olturƣanlardin biri bu sɵzlǝrni anglap, uningƣa: — Hudaning padixaⱨliⱪida ƣizalanƣuqilar nemidegǝn bǝhtlik-ⱨǝ! — dedi.
16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
Biraⱪ u uningƣa jawabǝn mundaⱪ dedi: — Bir kixi katta ziyapǝtkǝ tutux ⱪilip, nurƣun meⱨmanlarni qaⱪirip ⱪoyuptu.
17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
Dastihan selinƣan xu saǝttǝ, qakirini ǝwǝtip, qaⱪirilƣan meⱨmanlarƣa: «Mǝrⱨǝmǝt, ⱨǝmmǝ nǝrsǝ tǝyyar boldi!» dǝp eytiptu.
18 És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
Biraⱪ, meⱨmanlarning ⱨǝmmisi barmasliⱪⱪa bir-birlǝp ɵzrǝ-baⱨanǝ kɵrsǝtkili turuptu. Birinqisi uningƣa: «Mǝn ⱨelila bir parqǝ yǝr setiwalƣanidim, berip kɵrüp kǝlmisǝm bolmaydu. Meni ǝpu ⱪilƣayla, baralmaymǝn» dǝptu.
19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
Yǝnǝ biri: «Mǝn bǝx ⱪoxluⱪ ɵküz setiwaldim, ⱨazir berip ularni sinap kɵrüxüm kerǝk. Meni ǝpu ⱪilƣayla, baralmaymǝn» dǝptu.
20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
Yǝnǝ birsi: «Mǝn yengi ɵylǝngǝn, xunga baralmaymǝn» dǝptu.
21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
Qakar ⱪaytip kelip, bu ixlarni hojayiniƣa mǝlum ⱪiptu. Hojayin ƣǝzǝplǝngǝn ⱨalda qakiriƣa: «Dǝrⱨal xǝⱨǝrning qong-kiqik koqiliriƣa kirip, ƣerib-ƣurwa, meyip-nakar, aⱪsaⱪ-qolaⱪ wǝ kor-ǝmalarni muxu yǝrgǝ yiƣip kǝl» dǝptu.
22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
Andin qakar ⱪaytip kelip: «Hojayin, ǝmr bǝrginingdǝk ada ⱪilindi, wǝ yǝnǝ box orun bar!» dǝptu.
23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
Xuning bilǝn hojayin qakarƣa: — «Ɵyüm meⱨmanlarƣa tolux üqün yezilardiki qong-kiqik yollarni, mǝⱨǝllilǝrni arilap, udul kǝlgǝn adimingni zorlap elip kǝlgin!
24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
Qünki mǝn silǝrgǝ xuni eytayki, baxta qaⱪirilƣan adǝmlǝrning ⱨeqⱪaysisi dastihinimdin tetimaydu», dǝptu.
25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
Əmdi top-top adǝmlǝr uningƣa ⱨǝmraⱨ bolup ketiwatatti. U burulup ularƣa ⱪarap mundaⱪ dedi:
26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
— Manga ǝgǝxkǝnlǝr [manga bolƣan sɵyüxliridin] ɵz atisi wǝ anisi, ayali wǝ baliliri, aka-ukiliri wǝ aqa-singilliri, ⱨǝtta ɵz jeninimu yaman kɵrmisǝ manga muhlis bolalmas.
27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
Kimdǝkim ɵzining krestini yüdüp manga ǝgǝxmisǝ u manga muhlis bolalmas.
28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
Aranglardin birsi munar salmaⱪqi bolsa, aldi bilǝn olturup bu ⱪuruluxni pütküzgüdǝk hirajǝt ɵzümdǝ barmu-yoⱪ dǝp ⱨesab ⱪilmasmu?
29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
Undaⱪ ⱪilmiƣanda, ulni selip pütküzǝlmisǝ, kɵrgǝnlǝrning ⱨǝmmisi mazaⱪ ⱪilip: «Bu adǝm binani baxlap ⱪoyup pütküzǝlmidi» — demǝy ⱪalmaydu.
30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
Yaki bir padixaⱨ yǝnǝ bir padixaⱨ bilǝn jǝng ⱪilƣili qiⱪsa aldi bilǝn olturup: — Mening üstümgǝ kelidiƣan yigirmǝ ming kixilik ⱪoxun igisigǝ mǝn on ming ǝskirim bilǝn taⱪabil turalarmǝnmu? dǝp mɵlqǝrlǝp kɵrmǝmdu?!
32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
Əgǝr u «Soⱪuxalmaymǝn» dǝp oylisa, düxmǝn tehi yiraⱪtiki qaƣda ǝlqi ǝwǝtip, sulⱨ xǝrtlirini soraydu.
33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
Xuningƣa ohxax, silǝrdin kimdǝkim [kɵnglidǝ] ɵzining bar-yoⱪi bilǝn hoxlaxmisa, manga muhlis bolalmas.
34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
Tuz yahxi nǝrsidur; ⱨalbuki, tuz ɵz tǝmini yoⱪatsa, uningƣa ⱪaytidin tuz tǝmini ⱪandaⱪmu kirgüzgili bolidu?
35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
U tupraⱪⱪa ixlitixkǝ yaki oƣutⱪa arilaxturuxⱪimu yarimay, talaƣa taxlinidu. Angliƣudǝk ⱪuliⱪi barlar buni anglisun!

< Lukács 14 >