Lukács 14
1 És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
Ke jekh savato o Isus đelo ko jekh šorutno e farisejengo te xal mangro ke leste thaj savore so sesa gothe dikhlje ane leste so ka ćerol.
2 És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
Thaj dikh, avilo nesavo manuš anglo Isus savo sasa nasvalo taro nasvalipe e pajeso.
3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
Thaj o Isus pučlja e učiteljuren tare Mojsijaso zakon thaj e farisejen: “Premale Mojsijaso zakon, šaj li te sastara ko savato il našti?”
4 Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
Al von khanči ni vaćarde. Tegani o Isus dolda e nasvale manuše, sastarda le thaj phenda lese kaj šaj džal.
5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
Pale gova lenđe vaćarda: “So den gođi? Te perol ćiro čhavo il ćiro guruv ano bunari, ni li ka ikale le sigate ano savatno đive?”
6 És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
Thaj ni sasa len so te phenen ke lese lafura.
7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
Kana o Isus dikhlja sar e manuša save avile te xan, roden pese šukar thana kaj te bešen anglal, vaćarda lenđe kaja paramič:
8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
“Kana akharen tumen ko abav, ma bešen ke lačhe anglune thana. So ako si akhardo pobaro manuš tutar?
9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
Tegani kova manuš so akharda tut ka avol thaj ka vaćarol tuće: ‘De gova than kalese.’ Tegani ka ladžare tut thaj ka crde tut te beše ko emposlednjo than savo ačhilo.
10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
Nego, kana khoni akharol tut ko abav, dža thaj beš ko poslednjo than. Tegani ka avol kova so akharda tut, thaj ka vaćarol tuće: ‘Amala! Arakhljam tuće pošukar than.’ Tegani ka aven tusa ko baripe kola save bešen tusa ko astali.
11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Golese so, ko pes vazdol, ka avol ponizimo, thaj ko pes ponizil, ka avol vazdimo.”
12 Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
Pale gova o Isus vaćarda kolese so akharda le: “Kana de xamase il večera, ma akhar ćire amalen ni ćire phralen, ni ćire familija, ni ćire barvale pašutnen, golese so i von tut ka akharen ko xape thaj gija irin tuće.
13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
Gija kana ćere gozba akhar e čororen, e banđen, e sakaten thaj e koren.
14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
Tegani ka ave blagoslovimo, golese kaj naj len sar te nagradin tut. Al o Dol ka nagradil tut kana ka vazdol e pravednikuren taro meripe.”
15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
Kana kava šunda jekh tare manuša savo bešlo pašo astali, vaćarda e Isusese: “Blagoslovimo si kova savo ka xal mangro ano Carstvo e Devleso!”
16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
Al o Isus phenda lese: “Jekh manuš ćerda bari gozba thaj akharda bute manušen.
17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
Kana sasa o vreme e xamaso, bičhalda pe kandino te vaćarol e akhardenđe: ‘Sa si postavimo ko astali. Aven!’
18 És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
Al savore lije te vaćaren kaj našti te aven. Jekh vaćarda lese: ‘Ćindem njiva thaj džav te dikhav savi si. Moliv tut, vaćar e gospodarese kaj golese našti te avav.’
19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
Aver phenda: ‘Ćindem deš guruven thaj džav te probiv len sar orin. Moliv tut, vaćar e gospodarese kaj golese našti avav.’
20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
Trito vaćarda: ‘Andem manđe romnja. Golese našti avav.’
21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
Thaj avilo o kandino thaj phenda pe gospodarese so phende lese. Tegani o gospodari holajlo thaj vaćarda pe kandinese: ‘Dža sigate ke droma e forose thaj an akari e čororen, e banđen, e sakaten thaj e koren!’
22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
Kana gova ćerda, vaćarda o kandino pe gospodarese: ‘Ćerdem sar so vaćardan, al isi vadži thana.’
23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
O gospodari vaćarda e kandinese: ‘Iklji ke droma thaj pale ograde thaj čhuv kolen so ačhen gothe, te aven te pherdol o čher.
24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
Golese vaćarav tumenđe kaj nijekh kole anglunendar kas akhardem ni ka xal tari gozba.’”
25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
Đele e Isusesa but manuša. Vov irisajlo thaj vaćarda lenđe:
26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
“Te khoni manđol te avol mingro sikado, trubul te manđol pobut man, nego pe dade thaj pe da, pe romnja thaj pe čhaven, pe phralen thaj pe phejen, pobut, nego čak i piro džuvdipe. Savo ni ćerol gija, našti avol mingro sikado.
27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
Golese kaj, ko manđol te avol mingro sikado, mora te inđarol piro krsto thaj te džal pale mande.
28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
Te khoni tumendar manđol te ćerol kula, na li angleder ka đinol kobor ka trubul lese thaj ka dičhol šaj li te završil la?
29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
Te ćerda samo o temelji thaj te ni ačhilo le pare te završil la, savore save ka dičhen gova ka maren muj lesa
30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
vaćarindoj: ‘Kava manuš lija te ćerol i kula thaj naštine završil la.’
31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
Il savo caro kana džal te marolpe avere carosa, angleder golestar ni bešol te dičhol dal ka šaj pe deše miljencar te marolpe kolesa so inđarol pesa biš milje?
32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
Te našti, bičhalol manušen, dok si kova aver caro dur thaj molil le te mirin pe.
33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
Gija akana khoni tumendar savo ni mučhol sa so isi le, našti avol mingro sikado.”
34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
Tegani o Isus vaćarda: “O lon si šukar. Al kana hasarol piro londipe, sosa ka lonđarol pe?
35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Naj lačho ni e phuvaće, ni gunojese, gijate o lon čhudol pe avral. Kas isi kana te šunol, nek šunol!”
