< Lukács 14 >

1 És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
et factum est cum intraret in domum cuiusdam principis Pharisaeorum sabbato manducare panem et ipsi observabant eum
2 És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
et ecce homo quidam hydropicus erat ante illum
3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
et respondens Iesus dixit ad legis peritos et Pharisaeos dicens si licet sabbato curare
4 Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
at illi tacuerunt ipse vero adprehensum sanavit eum ac dimisit
5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
et respondens ad illos dixit cuius vestrum asinus aut bos in puteum cadet et non continuo extrahet illum die sabbati
6 És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
et non poterant ad haec respondere illi
7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
dicebat autem et ad invitatos parabolam intendens quomodo primos accubitus eligerent dicens ad illos
8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
cum invitatus fueris ad nuptias non discumbas in primo loco ne forte honoratior te sit invitatus ab eo
9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
et veniens is qui te et illum vocavit dicat tibi da huic locum et tunc incipias cum rubore novissimum locum tenere
10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
sed cum vocatus fueris vade recumbe in novissimo loco ut cum venerit qui te invitavit dicat tibi amice ascende superius tunc erit tibi gloria coram simul discumbentibus
11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
quia omnis qui se exaltat humiliabitur et qui se humiliat exaltabitur
12 Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
dicebat autem et ei qui se invitaverat cum facis prandium aut cenam noli vocare amicos tuos neque fratres tuos neque cognatos neque vicinos divites ne forte et ipsi te reinvitent et fiat tibi retributio
13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
sed cum facis convivium voca pauperes debiles claudos caecos
14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
et beatus eris quia non habent retribuere tibi retribuetur enim tibi in resurrectione iustorum
15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
haec cum audisset quidam de simul discumbentibus dixit illi beatus qui manducabit panem in regno Dei
16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
at ipse dixit ei homo quidam fecit cenam magnam et vocavit multos
17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
et misit servum suum hora cenae dicere invitatis ut venirent quia iam parata sunt omnia
18 És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
et coeperunt simul omnes excusare primus dixit ei villam emi et necesse habeo exire et videre illam rogo te habe me excusatum
19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
et alter dixit iuga boum emi quinque et eo probare illa rogo te habe me excusatum
20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
et alius dixit uxorem duxi et ideo non possum venire
21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
et reversus servus nuntiavit haec domino suo tunc iratus pater familias dixit servo suo exi cito in plateas et vicos civitatis et pauperes ac debiles et caecos et claudos introduc huc
22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
et ait servus domine factum est ut imperasti et adhuc locus est
23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
et ait dominus servo exi in vias et sepes et conpelle intrare ut impleatur domus mea
24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
dico autem vobis quod nemo virorum illorum qui vocati sunt gustabit cenam meam
25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
ibant autem turbae multae cum eo et conversus dixit ad illos
26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
si quis venit ad me et non odit patrem suum et matrem et uxorem et filios et fratres et sorores adhuc autem et animam suam non potest esse meus discipulus
27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
et qui non baiulat crucem suam et venit post me non potest esse meus discipulus
28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
quis enim ex vobis volens turrem aedificare non prius sedens conputat sumptus qui necessarii sunt si habet ad perficiendum
29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
ne posteaquam posuerit fundamentum et non potuerit perficere omnes qui vident incipiant inludere ei
30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
dicentes quia hic homo coepit aedificare et non potuit consummare
31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
aut qui rex iturus committere bellum adversus alium regem non sedens prius cogitat si possit cum decem milibus occurrere ei qui cum viginti milibus venit ad se
32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
alioquin adhuc illo longe agente legationem mittens rogat ea quae pacis sunt
33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
sic ergo omnis ex vobis qui non renuntiat omnibus quae possidet non potest meus esse discipulus
34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
bonum est sal si autem sal quoque evanuerit in quo condietur
35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
neque in terram neque in sterquilinium utile est sed foras mittetur qui habet aures audiendi audiat

< Lukács 14 >