Lukács 14
1 És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
Aeipumie luhiku lakumukulya, naulongoe munyumba ang'wi ao nuatongeli a Mafarisayo kulya mukate, neenso akumugoza kwa pakupe.
2 És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
Goza, pantongelakwe aukole muntu nuanso aukagigwa nuuimbwa.
3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
U Yesu wakaakolya eamanyi kupuma milago la Ayahudi ne Mafarisayo, “Ite izane kumukomya umuntu uluhiku lakukulya, anga singauu?”
4 Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
Lakini nianso akilagilye ihetwe, kuite u Yesu wakamuamba, wekamukomya wikamulekela alongole yakwe.
5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
Nung'wenso wikamuila, “Nyenyi apaite nukite ung'wana ang'wi ng'ombe wagwila muluze luhiku la kukulya shanga ukumuluta kunzi wapume?”
6 És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
Nianso aeagila anga uhumi wakupumya ulukani kunkani niyanso.
7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
Imatungo u Yesu nauagundue naile naalekilwe kina asagae intu niyaheshima, akaaila, kupyani akaaila.
8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
Imatungo nimalekilwe numuntu kuwinga, ukekikie munafasi naheshima, kunsoko iwezekanile walikilwe muntu mungiza nukite heshima kukila uewe.
9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
Imatungo umuntu nualekilwe unye nimeabiile angawapike, ukuela uewe, “muhegele uyu enafasi ako” kuite kwa minyala ukonza kuhega nukikie kunyuma.
10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
Lakini uewe angawalekwe, longola wikie kumwisho ite imatungo angawaza nukualekile, uhumile kuuila uewe, muhumba miane, longola kuntongela kukila.” Kuite ukutula uheshimiwe ntongela aehi neikie palung'wi nuewe pameza.
11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Kundogoilyo uyu nuikulya wisimigwa, nuyu nuisimya wikuligwa.
12 Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
U Yesu akamuila umuntu naumalekile, “Nukupumya indya ya mung'wi ang'wi yampende, lakukualeka eahumba eako ang'wi anya ndugo ako ang'wi antu ang'wi anyakisale ako neatajili, ite kunsoko neaenso akekualika uewe upate ilipo.
13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
Kuleka ite, nukuanya isherehe, aaleke eamasikini, ealema, akewete, niapoku,
14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
nuewe ukukembetwa, kunsoko shangaakulipa. Kundogoelyo ukulipwa muwioki watai.”
15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
Imatungo ung'wi ao aewikie mumeza palung'wi nu Yesu naewigule aya, nung'wenso wikaaela, “Ukembetilwe nuanso nuekulya umukute muutemi wang'wi Tunda.
16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
Lakini u Yesu wikaaila, “Muntu ung'we auzepilye sherehe nkulu, akaitanga antu eedu.”
17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
Matungo isherehe naekole tayari, aumutumike umitumi akwe aaele awa naalekilwe, “Pembyi mihi kunsoko iintu yehi ikole tayali.
18 És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
Ehi, ekatulalompa radhi. Nuang'wandyo akamuila umitumi, ngoile mugunda, lazima nende nulegoze. Itunu unsamile.
19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
Numuya wikalunga, Nguile majoki ataano na ng'ombe, nunene niinzu kuagema, itunu unkoelwe.
20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
Nu muntu mungiza wekalunga, “Ntenile musungu, kuite shanga nzile.”
21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
Umitumi akasuka akamuila umukulu wakwe emakani nanso. Umukola nyumba wikataka akamuila umitumi wakwe, “Longokaya muisale numukona akisale ualete hapa iamasikini, niakelema, niapoku nawa nialemilwe.”
22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
Umitumi wikalunga, mkulu aya nazundagiye ehi namituma, ganitungile ga enafasi kele ekole.”
23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
Mukulu wikamuila umitumi, longola munzila nenkulu uahimize eantu ingiile, ite enyumba ne izule.
24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
Kundogoelyo kumuila, kuite awa nialekilwe nung'wandyo shangaukuonza esherehe ane.
25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
Ite umati ukulu aealongoe palung'wi nung'wenso, nung'wenso wikapiluka, wikaaila,
26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
Angize muntu wizile kitalane nung'wenso shangaumubipiwe utata akwe, musungu wakwe, anaaakwe, anyandugu akwe, agoha nawa niasungu ee, ga nuwikale wakwe ga shanga ukutula mumanyisigwa wane.
27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
Umuntu nushanga ukuhola umusalaba wakwe waze kunyuma ane shanga uhumile kutula mumanyisigwa wane.
28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
Kundogoelyo nyenyu ung'wi anyu, nuhumilwe insula akuzenga umunola shanga ukikie hanza wakadilie engalama kumahesabu kina ukite eke nutakile wahu kukamisha nelanso?
29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
Kuite, baada akuika umusingi nukuleng'wa kumala, ehi naineakanza kumugema.
30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
Akutambula umuntu uyu aewandilye kuzenga, wekatula mugila anga ngulu akumailya.”
31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
Ite mutemike, nutakile kenda kikua nuutemi nuungiza kumbita, shanga uhumile kikie hanza pihe nukuhola imasigo angize uhumile, palung'wi ni antu elfu ikumi kikua nuutemi nuungiza nuukiza migulya akwe neantu elfu ishilini?
32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
Kang'wi shangauu, matungo ijeshi nilaangiza kile lekole kule, wetuma momboi kutaka emashariti aamani.
33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
Kuite gwa, wehi ung'wi ao neshanga ukuleka ehi nanso nukete, shanga uhumile kutula mumanyisigwa ane.
34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
Umunyu uza, lakini anga umunyu angaulimilye lauha akwe, ikutula ule utule munyu hange?
35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Ngila anga matumizi muudogo hata mumbolea uyu nakite iakutwe ahija nuije.”
