Lukács 14
1 És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
When he went into the house of one of the rulers of the Pharisees on a Sabbath to eat bread, they were watching him.
2 És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
Behold, a certain man who had dropsy was in front of him.
3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
Jesus, answering, spoke to the lawyers and Pharisees, saying, “Is it lawful to heal on the Sabbath?”
4 Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
But they were silent. He took him, and healed him, and let him go.
5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
He answered them, “Which of you, if your son or an ox fell into a well, wouldn’t immediately pull him out on a Sabbath day?”
6 És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
They couldn’t answer him regarding these things.
7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
He spoke a parable to those who were invited, when he noticed how they chose the best seats, and said to them,
8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
“When you are invited by anyone to a wedding feast, don’t sit in the best seat, since perhaps someone more honourable than you might be invited by him,
9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
and he who invited both of you would come and tell you, ‘Make room for this person.’ Then you would begin, with shame, to take the lowest place.
10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
But when you are invited, go and sit in the lowest place, so that when he who invited you comes, he may tell you, ‘Friend, move up higher.’ Then you will be honoured in the presence of all who sit at the table with you.
11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
For everyone who exalts himself will be humbled, and whoever humbles himself will be exalted.”
12 Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
He also said to the one who had invited him, “When you make a dinner or a supper, don’t call your friends, nor your brothers, nor your kinsmen, nor rich neighbours, or perhaps they might also return the favour, and pay you back.
13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
But when you make a feast, ask the poor, the maimed, the lame, or the blind;
14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
and you will be blessed, because they don’t have the resources to repay you. For you will be repaid in the resurrection of the righteous.”
15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
When one of those who sat at the table with him heard these things, he said to him, “Blessed is he who will feast in God’s Kingdom!”
16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
But he said to him, “A certain man made a great supper, and he invited many people.
17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
He sent out his servant at supper time to tell those who were invited, ‘Come, for everything is ready now.’
18 És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
They all as one began to make excuses. “The first said to him, ‘I have bought a field, and I must go and see it. Please have me excused.’
19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
“Another said, ‘I have bought five yoke of oxen, and I must go try them out. Please have me excused.’
20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
“Another said, ‘I have married a wife, and therefore I can’t come.’
21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
“That servant came, and told his lord these things. Then the master of the house, being angry, said to his servant, ‘Go out quickly into the streets and lanes of the city, and bring in the poor, maimed, blind, and lame.’
22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
“The servant said, ‘Lord, it is done as you commanded, and there is still room.’
23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
“The lord said to the servant, ‘Go out into the highways and hedges, and compel them to come in, that my house may be filled.
24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
For I tell you that none of those men who were invited will taste of my supper. For many are called, but few are chosen.’”
25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
Now great multitudes were going with him. He turned and said to them,
26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
“If anyone comes to me, and doesn’t disregard his own father, mother, wife, children, brothers, and sisters, yes, and his own life also, he can’t be my disciple.
27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
Whoever doesn’t bear his own cross and come after me, can’t be my disciple.
28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
For which of you, desiring to build a tower, doesn’t first sit down and count the cost, to see if he has enough to complete it?
29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
Or perhaps, when he has laid a foundation and isn’t able to finish, everyone who sees begins to mock him,
30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
saying, ‘This man began to build and wasn’t able to finish.’
31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
Or what king, as he goes to encounter another king in war, will not sit down first and consider whether he is able with ten thousand to meet him who comes against him with twenty thousand?
32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
Or else, while the other is yet a great way off, he sends an envoy and asks for conditions of peace.
33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
So therefore, whoever of you who doesn’t renounce all that he has, he can’t be my disciple.
34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
“Salt is good, but if the salt becomes flat and tasteless, with what do you season it?
35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
It is fit neither for the soil nor for the manure pile. It is thrown out. He who has ears to hear, let him hear.”
