Lukács 14

1 És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.

And it came to pass, when Jesus went into the house of one of the chief of the Pharisees, on the sabbath day, to eat bread, that they watched him.

2 És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.

And behold, there was a certain man before him that had the dropsy.

3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?

And Jesus answering, spoke to the lawyers and Pharisees, saying: Is it lawful to heal on the sabbath day?

4 Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.

But they held their peace. But he taking him, healed him, and sent him away.

5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?

And answering them, he said: Which of you shall have an ass or an ox fall into a pit, and will not immediately draw him out, on the sabbath day?

6 És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.

And they could not answer him to these things.

7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:

And he spoke a parable also to them that were invited, marking how they chose the first seats at the table, saying to them:

8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,

When thou art invited to a wedding, sit not down in the first place, lest perhaps one more honourable than thou be invited by him:

9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.

And he that invited thee and him, come and say to thee, Give this man place: and then thou begin with shame to take the lowest place.

10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.

But when thou art invited, go, sit down in the lowest place; that when he who invited thee, cometh, he may say to thee: Friend, go up higher. Then shalt thou have glory before them that sit at table with thee.

11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

Because every one that exalteth himself, shall be humbled; and he that humbleth himself, shall be exalted.

12 Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.

And he said to him also that had invited him: When thou makest a dinner or a supper, call not thy friends, nor thy brethren, nor thy kinsmen, nor thy neighbours who are rich; lest perhaps they also invite thee again, and a recompense be made to thee.

13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:

But when thou makest a feast, call the poor, the maimed, the lame, and the blind;

14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.

And thou shalt be blessed, because they have not wherewith to make thee recompense: for recompense shall be made thee at the resurrection of the just.

15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.

When one of them that sat at table with him, had heard these things, he said to him: Blessed is he that shall eat bread in the kingdom of God.

16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;

But he said to him: A certain man made a great supper, and invited many.

17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!

And he sent his servant at the hour of supper to say to them that were invited, that they should come, for now all things are ready.

18 És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!

And they began all at once to make excuse. The first said to him: I have bought a farm, and I must needs go out and see it: I pray thee, hold me excused.

19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!

And another said: I have bought five yoke of oxen, and I go to try them: I pray thee, hold me excused.

20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.

And another said: I have married a wife, and therefore I cannot come.

21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.

And the servant returning, told these things to his lord. Then the master of the house, being angry, said to his servant: Go out quickly into the streets and lanes of the city, and bring in hither the poor, and the feeble, and the blind, and the lame.

22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.

And the servant said: Lord, it is done as thou hast commanded, and yet there is room.

23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.

And the Lord said to the servant: Go out into the highways and hedges, and compel them to come in, that my house may be filled.

24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.

But I say unto you, that none of those men that were invited, shall taste of my supper.

25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:

And there went great multitudes with him. And turning, he said to them:

26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.

If any man come to me, and hate not his father, and mother, and wife, and children, and brethren, and sisters, yea and his own life also, he cannot be my disciple.

27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.

And whosoever doth not carry his cross and come after me, cannot be my disciple.

28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?

For which of you having a mind to build a tower, doth not first sit down, and reckon the charges that are necessary, whether he have wherewithal to finish it:

29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,

Lest, after he hath laid the foundation, and is not able to finish it, all that see it begin to mock him,

30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!

Saying: This man began to build, and was not able to finish.

31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?

Or what king, about to go to make war against another king, doth not first sit down, and think whether he be able, with ten thousand, to meet him that, with twenty thousand, cometh against him?

32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.

Or else, whilst the other is yet afar off, sending an embassy, he desireth conditions of peace.

33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.

So likewise every one of you that doth not renounce all that he possesseth, cannot be my disciple.

34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?

Salt is good. But if the salt shall lose its savour, wherewith shall it be seasoned?

35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.

It is neither profitable for the land nor for the dunghill, but shall be cast out. He that hath ears to hear, let him hear.