Lukács 14
1 És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
And it came to pass, as he went into the house of one of the rulers, [who was] of the Pharisees, to eat bread on [the] sabbath, that they were watching him.
2 És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
And behold, there was a certain dropsical [man] before him.
3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
And Jesus answering spoke unto the doctors of the law and Pharisees, saying, Is it lawful to heal on the sabbath?
4 Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
But they were silent. And taking him he healed him and let him go.
5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
And answering he said to them, Of which of you shall an ass or ox fall into a well, that he does not straightway pull him up on the sabbath day?
6 És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
And they were not able to answer him to these things.
7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
And he spoke a parable to those that were invited, remarking how they chose out the first places, saying to them,
8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
When thou art invited by any one to a wedding, do not lay thyself down in the first place at table, lest perhaps a more honourable than thou be invited by him,
9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
and he who invited thee and him come and say to thee, Give place to this [man], and then thou begin with shame to take the last place.
10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
But when thou hast been invited, go and put thyself down in the last place, that when he who has invited thee comes, he may say to thee, Friend, go up higher: then shalt thou have honour before all that are lying at table with thee;
11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
for every one that exalts himself shall be abased, and he that abases himself shall be exalted.
12 Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
And he said also to him that had invited him, When thou makest a dinner or a supper, call not thy friends, nor thy brethren, nor thy kinsfolk, nor rich neighbours, lest it may be they also should invite thee in return, and a recompense be made thee.
13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
But when thou makest a feast, call poor, crippled, lame, blind:
14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
and thou shalt be blessed; for they have not [the means] to recompense thee; for it shall be recompensed thee in the resurrection of the just.
15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
And one of those that were lying at table with [them], hearing these things, said to him, Blessed [is] he who shall eat bread in the kingdom of God.
16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
And he said to him, A certain man made a great supper and invited many.
17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
And he sent his bondman at the hour of supper to say to those who were invited, Come, for already all things are ready.
18 És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
And all began, without exception, to excuse themselves. The first said to him, I have bought land, and I must go out and see it; I pray thee hold me for excused.
19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
And another said, I have bought five yoke of oxen, and I go to prove them; I pray thee hold me for excused.
20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
And another said, I have married a wife, and on this account I cannot come.
21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
And the bondman came up and brought back word of these things to his lord. Then the master of the house, in anger, said to his bondman, Go out quickly into the streets and lanes of the city, and bring here the poor and crippled and lame and blind.
22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
And the bondman said, Sir, it is done as thou hast commanded, and there is still room.
23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
And the lord said to the bondman, Go out into the ways and fences and compel to come in, that my house may be filled;
24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
for I say to you, that not one of those men who were invited shall taste of my supper.
25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
And great crowds went with him; and, turning round, he said to them,
26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
If any man come to me, and shall not hate his own father and mother, and wife, and children, and brothers, and sisters, yea, and his own life too, he cannot be my disciple;
27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
and whoever does not carry his cross and come after me cannot be my disciple.
28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
For which of you, desirous of building a tower, does not first sit down and count the cost, if he have what [is needed] to complete it;
29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
in order that, having laid the foundation of it, and not being able to finish it, all who see it do not begin to mock at him,
30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
saying, This man began to build and was not able to finish?
31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
Or what king, going on his way to engage in war with another king, does not, sitting down first, take counsel whether he is able with ten thousand to meet him coming against him with twenty thousand?
32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
and if not, while he is yet far off, having sent an embassy, he asks for terms of peace.
33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
Thus then every one of you who forsakes not all that is his own cannot be my disciple.
34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
Salt [then] [is] good, but if the salt also has become savourless, wherewith shall it be seasoned?
35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
It is proper neither for land nor for dung; it is cast out. He that hath ears to hear, let him hear.
