Lukács 14

1 És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.

And it came to pass, that he went, on the sabbath-day, into the house of one of the chief men of the Pharisees, to eat bread; and they watched him.

2 És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.

And behold, there was a man before him, who had the dropsy.

3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?

And Jesus answered and spoke to the lawyers and Pharisees, saying: Is it lawful to cure on the sabbath-day?

4 Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.

But they were silent. And he took him, and healed him, and let him go.

5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?

And he answered and said to them: Which of you, if his son or his ox should fall into a pit, would not immediately pull him out on the sabbath-day?

6 És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.

And they were not able to give him an answer to these things.

7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:

And he spoke a parable to those who had been invited, when he observed how they were choosing the first places at table; and he said to them:

8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,

When you are invited by any one to a wedding, do not recline in the first place, lest a more honorable man than you may have been invited by him;

9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.

and he that invited you and him, come and say to you, Give place to this man; and then you shall begin with shame to take the last place.

10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.

But when you are invited, go and recline in the last place, that when he that invited you shall come, he may say to you, Friend, go up higher. Then you shall have honor in the presence of those who recline with you.

11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

For every one that exalts himself shall be humbled; and he that humbles himself shall be exalted.

12 Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.

Then he said also to him that had invited him: When you make a dinner or a supper, call not your friends, nor your brothers, nor your relatives, nor your rich neighbors, lest they also invite you in return, and a recompense be made you.

13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:

But when you make a feast, invite the poor, the maimed, the lame, the blind;

14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.

and you shall be blessed; for they have no power to repay you; but you shall be repaid at the resurrection of the just.

15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.

And a certain one of those who reclined at table with him, after hearing these things, said to him: Blessed is he who shall cat bread in the kingdom of God.

16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;

And he said to him: A certain man made a great supper, and invited many.

17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!

And he sent his servant at the hour of supper, to say to those who had been invited, Come, for all things are now ready.

18 És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!

And they all, with one consent, began to make excuse. The first said to him, I have bought a farm, and I must go and see it; I pray you, have me excused.

19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!

And another said, I have bought five yoke of oxen, and I am going to try them; I pray you, have me excused.

20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.

And another said, I have married a wife, and, for this reason, I can not come.

21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.

And that servant came and told his lord these things. Then the master of the house was angry, and said to his servant, Go out quickly into the streets and lanes of the city, and bring in hither the poor and the maimed, the lame and the blind.

22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.

And the servant said, Lord, it is done as you commanded, and yet there is room.

23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.

And the lord said to his servant, Go out into the roads, and among the hedges, and compel them to come in, that my house may be full.

24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.

For I say to you, that not one of those men who have been invited, shall taste of my supper.

25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:

And many multitudes were journeying with him; and he turned and said to them:

26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.

If any one comes to me, and hates not his father and mother and wife and children and brothers and sisters, and his own life also, he can not be my disciple.

27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.

And whoever does not bear his cross, and come after me, can not be my disciple.

28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?

For which of you, intending to build a tower, does not first sit down, and count the cost, whether he has the means to finish it?

29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,

Lest, when he has laid the foundation, and is not able to finish, all that see it begin to deride him,

30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!

saying, This man began to build, and was not able to finish.

31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?

Or, what king, going to make war against another king, does not first sit down, and deliberate whether he is able, with ten thousand, to meet him that is coming; against him with twenty thousand?

32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.

And if not, while he is yet at a distance, he sends an embassy, and asks for conditions of peace.

33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.

So, then, whoever of you does not forsake all that he has, can not be my disciple.

34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?

Salt is good; but if the salt become tasteless, by what means shall it become salt again?

35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.

It is fit neither for earth, nor for manure; but they cast it out. He that has ears to hear, let him hear.