Lukács 14
1 És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
ⲁ̅ⲁⲥϣⲱⲡⲉ ⲇⲉ ϩⲙ ⲡⲧⲣⲉϥⲃⲱⲕ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲡⲏⲓ ⲛⲟⲩⲁⲣⲭⲱⲛ ⲙⲫⲁⲣⲓⲥⲥⲁⲓⲟⲥ ⲙⲡⲥⲁⲃⲃⲁⲧⲟⲛ ⲉⲩⲙⲟⲉⲓⲕ ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲛⲉⲩⲡⲁⲣⲁⲧⲏⲣⲓ ⲉⲣⲟϥ
2 És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
ⲃ̅ⲛⲉⲩⲛⲟⲩⲣⲱⲙⲉ ⲇⲉ ⲛϩⲩⲇⲣⲱⲡⲓⲕⲟⲥ ϩⲁⲧⲉϥϩⲏ
3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
ⲅ̅ⲁⲓⲏⲥ ⲟⲩⲱϣⲃ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲛⲛⲟⲙⲓⲕⲟⲥ ⲙⲛ ⲛⲉⲫⲁⲣⲓⲥⲥⲁⲓⲟⲥ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲉⲝⲉⲥⲧⲓ ⲉⲣⲡⲁϩⲣⲉ ϩⲙ ⲡⲥⲁⲃⲃⲁⲧⲟⲛ ϫⲉⲛⲟⲩⲕ ⲉⲝⲉⲥⲧⲓ
4 Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
ⲇ̅ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲁⲩⲕⲁⲣⲱⲟⲩ ⲁϥⲁⲙⲁϩⲧⲉ ⲇⲉ ⲙⲙⲟϥ ⲁϥⲧⲁⲗϭⲟϥ ⲁϥⲕⲁⲁϥ ⲉⲃⲟⲗ
5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
ⲉ̅ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲛⲓⲙ ⲛϩⲏⲧⲧⲏⲟⲩⲧⲛ ⲡⲉⲧⲉⲣⲉ ⲡⲉϥϣⲏⲣⲉ ⲏ ⲡⲉϥⲙⲁⲥⲉ ⲛⲁϩⲉ ⲉⲩϣⲱⲧⲉ ⲉⲛϥⲛⲁⲛⲧϥ ⲁⲛ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲛⲧⲉⲩⲛⲟⲩ ⲙⲡⲉϩⲟⲟⲩ ⲙⲡⲥⲁⲃⲃⲁⲧⲟⲛ
6 És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
ⲋ̅ⲁⲩⲱ ⲙⲡⲟⲩϭⲙϭⲟⲙ ⲉⲟⲩⲟϣⲃⲉϥ ⲛⲛⲁϩⲣⲛ ⲛⲁⲉⲓ
7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
ⲍ̅ⲁϥϫⲱ ⲇⲉ ⲛⲟⲩⲡⲁⲣⲁⲃⲟⲗⲏ ⲛⲛⲁϩⲣⲛ ⲛⲉⲧⲧⲁϩⲙ ⲉϥⲛⲁⲩ ⲉⲑⲉ ⲉⲧⲟⲩⲥⲱⲧⲡ ⲛⲁⲩ ⲛⲙⲙⲁ ⲛⲛⲟϫⲟⲩ ⲛⲧⲡⲉ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ⲛⲁⲩ
8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
ⲏ̅ϫⲉ ϩⲟⲧⲁⲛ ⲉⲣϣⲁⲛⲟⲩⲁ ⲧⲁϩⲙⲉⲕ ⲙⲡⲣⲛⲟϫⲕ ⲛⲧⲡⲉ ⲙⲏⲡⲟⲧⲉ ⲁϥⲧⲁϩⲙⲟⲩⲁ ⲉϥⲧⲁⲓⲏⲩ ⲉⲣⲟⲕ
9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
ⲑ̅ⲛϥⲉⲓ ⲛϭⲓ ⲡⲉⲛⲧⲁϥⲧⲁϩⲙⲉⲕ ⲛⲙⲙⲁϥ ⲛϥⲙⲟⲩⲧⲉ ⲉⲣⲟⲕ ⲛϥϫⲟⲟⲥ ⲛⲁⲕ ϫⲉ ⲕⲁⲡⲙⲁ ⲙⲡⲁⲓ ⲧⲟⲧⲉ ⲕⲛⲁⲁⲣⲭⲓ ϩⲛ ⲟⲩϣⲓⲡⲉ ⲉϫⲓ ⲙⲡⲙⲁ ⲛϩⲁⲉ
10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
ⲓ̅ⲁⲗⲗⲁ ⲉⲩϣⲁⲛⲧⲁϩⲙⲉⲕ ⲃⲱⲕ ⲛⲅⲛⲟϫⲕ ⲙⲡⲙⲁ ⲛϩⲁⲉ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉⲣϣⲁⲛ ⲡⲉⲛⲧⲁϥⲧⲁϩⲙⲉⲕ ⲉⲓ ⲛϥϫⲟⲟⲥ ⲛⲁⲕ ϫⲉ ⲡⲉϣⲃⲏⲣ ⲟⲗⲉⲕ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲉⲡϫⲓⲥⲉ ⲧⲟⲧⲉ ⲟⲩⲛⲟⲩⲉⲟⲟⲩ ⲛⲁϣⲱⲡⲉ ⲛⲁⲕ ⲙⲡⲉⲙⲧⲟ ⲉⲃⲟⲗ ⲛⲛⲉⲧⲛⲏϫ ⲛⲙⲙⲁⲕ ⲧⲏⲣⲟⲩ
11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
ⲓ̅ⲁ̅ϫⲉ ⲟⲩⲟⲛ ⲛⲓⲙ ⲉⲧϫⲓⲥⲉ ⲙⲙⲟϥ ⲥⲉⲛⲁⲑⲃⲃⲓⲟϥ ⲁⲩⲱ ⲡⲉⲧⲑⲃⲃⲓⲟ ⲙⲙⲟϥ ⲥⲉⲛⲁϫⲁⲥⲧϥ
12 Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
ⲓ̅ⲃ̅ⲡⲉϫⲁϥ ⲟⲛ ⲙⲡⲉⲛⲧⲁϥⲧⲁϩⲙⲉϥ ϫⲉ ⲉⲕϣⲁⲛⲣ ⲟⲩⲁⲣⲓⲥⲧⲟⲛ ⲏ ⲟⲩⲇⲉⲓⲡⲛⲟⲛ ⲙⲡⲣⲙⲟⲩⲧⲉ ⲉⲛⲉⲕϣⲃⲉⲉⲣ ⲟⲩⲇⲉ ⲛⲉⲕⲥⲛⲏⲟⲩ ⲟⲩⲇⲉ ⲛⲉⲕⲥⲩⲅⲅⲉⲛⲏⲥ ⲟⲩⲇⲉ ⲣⲣⲙⲙⲁⲟ ⲉⲧϩⲓⲧⲟⲩⲱⲕ ⲙⲏⲡⲟⲧⲉ ϩⲱⲟⲩ ⲛⲥⲉⲧⲁϩⲙⲉⲕ ⲛⲧⲉⲟⲩⲧⲟⲩⲓⲟ ϣⲱⲡⲉ ⲛⲁⲕ
13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
ⲓ̅ⲅ̅ⲁⲗⲗⲁ ⲉⲕϣⲁⲛⲣ ⲟⲩϣⲟⲡⲥ ⲧⲉϩⲙ ⲛϩⲏⲕⲉ ⲙⲛ ⲛⲉⲧⲙⲟⲕϩ ⲛⲙⲛϭⲁⲗⲉ ⲛⲙⲛⲃⲃⲗⲗⲉ
14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
ⲓ̅ⲇ̅ⲁⲩⲱ ⲕⲛⲁϣⲱⲡⲉ ⲙⲙⲁⲕⲁⲣⲓⲟⲥ ϫⲉ ⲙⲙⲛⲧⲁⲩ ⲙⲙⲁⲩ ⲉⲧⲱⲱⲃⲉ ⲛⲁⲕ ⲥⲉⲛⲁⲧⲟⲟⲃⲟⲩ ⲅⲁⲣ ⲛⲁⲕ ϩⲛ ⲧⲁⲛⲁⲥⲧⲁⲥⲓⲥ ⲛⲛⲇⲓⲕⲁⲓⲟⲥ
15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
ⲓ̅ⲉ̅ⲟⲩⲁ ⲇⲉ ⲉϥⲛⲏϫ ⲛⲙⲙⲁϥ ⲁϥⲥⲱⲧⲙ ⲉⲛⲁⲓ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁϥ ϫⲉ ⲛⲁⲓⲁⲧϥ ⲙⲡⲉⲧⲛⲁⲟⲩⲱⲙ ⲛⲟⲩⲟⲓⲕ ϩⲛ ⲧⲙⲛⲧⲣⲣⲟ ⲙⲡⲛⲟⲩⲧⲉ
16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
ⲓ̅ⲋ̅ⲛⲧⲟϥ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁϥ ϫⲉ ⲟⲩⲣⲱⲙⲉ ⲡⲉ ⲛⲧⲁϥⲣⲟⲩⲛⲟϭ ⲛⲇⲓⲡⲛⲟⲛ ⲁⲩⲱ ⲁϥⲧⲉϩⲙ ⲟⲩⲙⲏⲏϣⲉ
17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
ⲓ̅ⲍ̅ⲁϥϫⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲙⲡⲉϥϩⲙϩⲁⲗ ⲙⲡⲛⲁⲩ ⲙⲡⲇⲉⲓⲡⲛⲟⲛ ⲉϫⲟⲟⲥ ⲛⲛⲉⲧⲧⲁϩⲙ ϫⲉ ⲁⲙϩⲓⲧⲛ ϫⲉ ⲁⲛⲕⲁ ⲛⲓⲙ ⲥⲟⲃⲧⲉ
18 És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
ⲓ̅ⲏ̅ⲁⲩⲁⲣⲭⲓ ⲇⲉ ϩⲓⲟⲩⲥⲟⲡ ⲧⲏⲣⲟⲩ ⲉⲡⲁⲣⲁⲓⲧⲓ ⲡⲉϫⲉⲡϣⲟⲣⲡ ⲛⲁϥ ϫⲉ ⲁⲓϣⲉⲡⲟⲩⲥⲱϣⲉ ϯⲛⲁϫⲡⲓⲃⲱⲕ ⲉⲃⲟⲗ ⲉⲛⲁⲩ ⲉⲣⲟⲥ ϯⲥⲟⲡⲥ ⲙⲙⲟⲕ ⲕⲁⲁⲧ ⲛⲧⲟⲟⲧⲕ ϩⲱⲥⲉⲓⲡⲁⲣⲁⲓⲧⲓ
19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
ⲓ̅ⲑ̅ⲡⲉϫⲉⲡⲕⲉⲩⲁ ⲇⲉ ⲛⲁϥ ϫⲉ ⲁⲓϣⲉⲡϯⲟⲩ ⲛⲥⲟⲓϣ ⲛⲉϩⲉ ϯⲛⲁⲃⲱⲕ ⲧⲁϫⲟⲛⲧⲟⲩ ϯⲥⲟⲡⲥ ⲙⲙⲟⲕ ⲕⲁⲁⲧ ⲛⲧⲟⲟⲧⲕ ϩⲱⲥⲉⲓⲡⲁⲣⲁⲓⲧⲓ
20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
ⲕ̅ⲡⲉϫⲉⲡⲕⲉⲟⲩⲁ ⲇⲉ ϫⲉ ⲁⲓϩⲙⲟⲟⲥ ⲛⲙⲟⲩⲥϩⲓⲙⲉ ⲉⲧⲃⲉ ϫⲉⲙⲙⲛϣϭⲟⲙ ⲙⲙⲟⲓ ⲉⲉⲓ
21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
ⲕ̅ⲁ̅ⲁⲡϩⲙϩⲁⲗ ⲇⲉ ⲉⲓ ⲁϥϫⲱ ⲛⲛⲁⲓ ⲉⲡⲉϥϫⲟⲉⲓⲥ ⲧⲟⲧⲉ ⲁⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲛⲟⲩϭⲥ ⲡⲉϫⲁϥ ⲙⲡⲉϥϩⲙϩⲁⲗ ϫⲉ ⲃⲱⲕ ⲉⲃⲟⲗ ϭⲉⲡⲏ ⲉⲛⲉⲡⲗⲁⲧⲓⲁ ⲛⲙⲛϩⲓⲣ ⲛⲙⲙⲡⲟⲗⲓⲥ ⲛⲕⲛⲛϩⲏⲕⲉ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲛⲙⲛⲉⲧⲙⲟⲕϩ ⲛⲙⲛⲃⲗⲗⲉ ⲛⲙⲛϭⲁⲗⲉ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲡⲉⲓⲙⲁ
22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
ⲕ̅ⲃ̅ⲡⲉϫⲉⲡϩⲙϩⲁⲗ ⲇⲉ ϫⲉ ⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲁⲡⲉⲛⲧⲁⲕϫⲟⲟϥ ϣⲱⲡⲉ ⲁⲩⲱ ⲟⲛ ⲟⲩⲙⲙⲁ
23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
ⲕ̅ⲅ̅ⲡⲉϫⲉⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲙⲡϩⲙϩⲁⲗ ϫⲉ ⲃⲱⲕ ⲉⲃⲟⲗ ⲉⲛⲉϩⲓⲟⲟⲩⲉ ⲛⲙⲙⲁ ⲙⲙⲟⲟϣⲉ ⲛⲅⲁⲛⲁⲅⲕⲁⲍⲉ ⲙⲙⲟⲟⲩ ⲉⲉⲓ ⲉϩⲟⲩⲛ ϫⲉ ⲉⲣⲉⲡⲁⲏⲓ ⲙⲟⲩϩ
24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
ⲕ̅ⲇ̅ϯϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ⲛⲏⲧⲛ ϫⲉ ⲙⲙⲛⲗⲁⲁⲩ ⲛⲛⲉⲧⲧⲁϩⲙ ⲛⲁϫⲓϯⲡⲉ ⲙⲡⲁⲇⲉⲓⲡⲛⲟⲛ
25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
ⲕ̅ⲉ̅ⲛⲉⲩⲙⲟⲟϣⲉ ⲇⲉ ⲛⲙⲙⲁϥ ⲡⲉ ⲛϭⲓ ϩⲉⲛⲙⲏⲏϣⲉ ⲉⲛⲁϣⲱⲟⲩ ⲁϥⲕⲟⲧϥ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ
26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
ⲕ̅ⲋ̅ϫⲉ ⲡⲉⲧⲛⲏⲟⲩ ϣⲁⲣⲟⲓ ⲉⲛϥⲙⲟⲥⲧⲉ ⲁⲛ ⲙⲡⲉϥⲓⲱⲧ ⲛⲙ ⲧⲉϥⲙⲁⲁⲩ ⲛⲙ ⲧⲉϥⲥϩⲓⲙⲉ ⲙⲛ ⲛⲉϥϣⲏⲣⲉ ⲙⲛ ⲛⲉϥⲥⲛⲏⲟⲩ ⲙⲛ ⲛⲉϥⲥⲱⲛⲉ ⲉⲧⲓ ⲇⲉ ⲧⲉϥⲕⲉⲯⲩⲭⲏ ⲙⲙⲛϣϭⲟⲙ ⲉⲧⲣⲉϥⲣⲙⲁⲑⲏⲧⲏⲥ ⲛⲁⲓ
27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
ⲕ̅ⲍ̅ⲁⲩⲱ ⲡⲉⲧⲉⲛϥⲛⲁϥⲓ ⲁⲛ ⲙⲡⲉϥⲥⲧⲁⲩⲣⲟⲥ ⲙⲙⲏⲛⲉ ⲛϥⲟⲩⲁϩϥ ⲛⲥⲱⲓ ⲙⲙⲛϣϭⲟⲙ ⲉⲧⲣⲉϥϣⲱⲡⲉ ⲛⲁⲓ ⲙⲙⲁⲑⲏⲧⲏⲥ
28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
ⲕ̅ⲏ̅ⲛⲓⲙ ⲅⲁⲣ ⲙⲙⲱⲧⲛ ⲉϥⲟⲩⲉϣⲕⲉⲧ ⲟⲩⲡⲩⲣⲅⲟⲥ ⲙⲏ ⲛϥⲛⲁϩⲙⲟⲟⲥ ⲁⲛ ⲛϣⲟⲣⲡ ⲛϥϥⲓⲡⲱⲡ ⲛⲧⲉϥⲧⲁⲡⲁⲛⲏ ϫⲉ ⲟⲩⲛⲧⲁϥ ⲉϫⲟⲕϥ ⲉⲃⲟⲗ
29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
ⲕ̅ⲑ̅ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉⲛⲛⲉϥⲥⲙⲛⲥⲛⲧⲉ ⲛϥⲧⲙϭⲙϭⲟⲙ ⲉϫⲟⲕϥ ⲉⲃⲟⲗ ⲛⲧⲉⲟⲩⲟⲛ ⲛⲓⲙ ⲉⲧⲛⲁⲩ ⲉⲣⲟϥ ⲥⲱⲃⲉ ⲛⲥⲱϥ
30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
ⲗ̅ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲁⲡⲉⲓⲣⲱⲙⲉ ⲁⲣⲭⲓ ⲛⲕⲱⲧ ⲙⲡϥⲉϣϭⲙϭⲟⲙ ⲉϫⲟⲕϥ ⲉⲃⲟⲗ
31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
ⲗ̅ⲁ̅ⲏ ⲛⲓⲙ ⲛⲣⲣⲟ ⲉϥⲛⲁⲃⲱⲕ ⲉⲙⲓϣⲉ ⲛⲙⲕⲉⲣⲣⲟ ⲙⲏ ⲛϥⲛⲁϩⲙⲟⲟⲥ ⲁⲛ ⲛϣⲟⲣⲡ ⲛϥϫⲓϣⲟϫⲛⲉ ϫⲉ ⲟⲩⲛϭⲟⲙ ⲙⲙⲟϥ ⲉⲧⲱⲙⲧ ϩⲛ ⲟⲩⲧⲃⲁ ⲉⲡⲉⲧⲛⲏⲟⲩ ⲉϫⲱϥ ⲛⲙ ⲧⲃⲁ ⲥⲛⲁⲩ
32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
ⲗ̅ⲃ̅ⲉϣⲱⲡⲉ ⲙⲙⲟⲛ ⲉⲧⲓ ⲉϥⲙⲡⲟⲩⲉ ϥⲛⲁϫⲟⲟⲩ ⲛϩⲉⲛϥⲁⲓϣⲓⲛⲉ ⲉϥⲥⲟⲡⲥ ϫⲉ ⲁⲣⲓⲉⲓⲣⲏⲛⲏ
33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
ⲗ̅ⲅ̅ⲧⲁⲓ ϭⲉ ⲧⲉ ⲑⲉ ⲛⲟⲩⲟⲛ ⲛⲓⲙ ⲉⲃⲟⲗ ⲛϩⲏⲧⲧⲏⲩⲧⲛ ⲉⲛϥⲛⲁⲁⲡⲟⲧⲁⲥⲥⲉ ⲁⲛ ⲛⲛⲉϥϩⲩⲡⲁⲣⲭ ⲟⲛⲧⲁ ⲧⲏⲣⲟⲩ ⲙⲙⲛϣϭⲟⲙ ⲙⲙⲟϥ ⲉⲧⲣⲉϥϣⲱⲡⲉ ⲛⲁⲓ ⲙⲙⲁⲑⲏⲧⲏⲥ
34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
ⲗ̅ⲇ̅ⲛⲁⲛⲟⲩⲡⲉϩⲙⲟⲩ ⲇⲉ ⲉⲣϣⲁⲛⲡⲕⲉϩⲙⲟⲩ ⲇⲉ ⲃⲁⲁⲃⲉ ⲉⲩⲛⲁⲙⲟⲗϩϥ ⲛⲟⲩ
35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
ⲗ̅ⲉ̅ⲙⲉϥⲣϣⲁⲩ ⲉⲡⲕⲁϩ ⲟⲩⲧⲉ ⲉⲧⲕⲟⲡⲣⲓⲁ ⲉϣⲁⲩⲛⲟϫϥ ⲉⲃⲟⲗ ⲡⲉⲧⲉⲟⲩⲛ ⲙⲁⲁϫⲉ ⲙⲙⲟϥ ⲉⲥⲱⲧⲙ ⲙⲁⲣⲉϥⲥⲱⲧⲙ
