< Lukács 13 >
1 Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
Ma lâiahan mi senkhatngei an oma, ha ngei han Galilee mingei Pathien kôma an inbôl lâia Pilat'n, mi a that thurchi Jisua an rila.
2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
Jisua'n a thuona, “Ha anga, ithata an om hah Galilee rama midang ngei nêkin a nunsie uolin nin mindon mo?”
3 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
“Ni tet mak! Nangni ki ril, nangni khom nin sietna nin insîr nônchu, anni ngei angin nin thi var rang.
4 Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
Mi sômleiriet ngei Siloam in insâng achima athi ngei hah Jerusalema midang ngei murdi nêkin an saloi uolin nin be mo?
5 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
Ni tet mak! Nangni ki ril nin sietna nin insîr nônchu anni ngei anghan thîng nin tih,” a tia.
6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
Hanchu, Jisua'n hi chongmintêk hih a misîra, “Mi inkhatin a grape ruhuona theichang kung a linga. A mara a juong ena man maka.
7 És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
Hanchu, ruhuon enkolpu kôma, ‘En roh, kumthum piel hih hi theichang kunga hin amara ku juong roka, inkhat luo man mu-ung.’ Phûrpai roh, ithomo mun ai luo tit ranga,” a tia.
8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
Ania ruhuon enkolpu han, “O pu, kumkhat mamang la om hi rese, a revêl tuk ka ta, a urna rangin vur ki tih.
9 És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
Nakuma ânrân chu sa ok a ta, ânra nôn chu phûrpai roh” tiin a thuona.
10 Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában.
Sabathni voikhat chu Jisua'n, synagog ina a minchua.
11 És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
Ramkhori sûr nupang inkhat kum sômleiriet damloi a oma, inkona injîk thei loi ani.
12 És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!
Hanchu, Jisua'n a mûn chu a koia, “Nuvengtenu na natna renga no jôk zoi” a tipea.
13 És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.
A chunga a kut a minngama, harenghan ân jîkzata, Pathien a minpâk zoi.
14 Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
Hanchu, Jisua'n Sabathnîn mi a mindam sikin synagog taka ulienpu a ning a thika, mipui ngei kôma, “Sûnruk sin ei thona rang a om, ha nia han hong ungla dam roi, Sabathnîn chu ni no rese” a tia.
15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?
Pumapa'n a thuona, “Nangni, asarotholngei, nin serâtchal mo, nin sakuording mo, Sabathnin sûntin tui min nêk rangin nin tuong ngâi ni mak mo?
16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?
Hi nupang, Abraham jâisuon, kum sômleiriet, satanin ai khit hih, Sabathnin min jôk rang ni mak mo?” a tia.
17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek.
A chongthuon han a râlngei mâimôk an tonga, mipui lakin a sininkhêl sin sikin an râisâna.
18 Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
Jisua'n a rekela, “Pathien Rêngram hih imo ai ang? Ileh mo ki mintêk rang?
19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.
Ancham ru, mi inkhatin a lâka loilâia a tua. A kung ahonn insôna, thingkung ahong changa, a machangngeia han vangeiin rubu an phan anghan ani” a tia.
20 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
Jisua'n a rekel nôka, “Ileh mo Pathien Rêngram ki mintêk rang ani zoi?
21 Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
Nupang inkhat chol a lâka, vâipôl, liter sômminli leh a minpola athoi mâka tâidôna ai bil angha ani” a tia.
22 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
Jisua'n Jerusalema a se malamin, khopuingei le khuotengeia mi a minchu ngeia.
23 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik:
Tumakhatin, O pu, mi tômte vai mo sanminjôka om rang? tiin a rekela.
24 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
Jisua'n a thuona, “Inkot in-epa lût rang ranak song roi, mi tamtakin bôk an ta chu lût thei no ni ngei.
25 Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;
A in pumapa ânthoia inkhâr akal suole chu, pêntieng indingin inkhâr tôk nin ta, ‘A pumapa, inkhâr mi mo-ong pe roh’ tîng nin ta, ama lakin, ‘Khotienga mi mo nin ni, nangni riet mu-ung, ko kôm renga rotpai roi,’ nangni tîng a tih.
26 Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;
Maleh, nangnin, munkhatin ei sâka, ei nêka, kin khopuia khom mi ni minchu ngâi duo! la tîng nin tih.”
27 De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
Nikhomrese, ama han, “Khotienga mi mo nin ni, nangni riet ngâi mu-ung, Ko kôm renga rotpai roi, mipuoloi ngei nangni ti nôk a tih.”
28 Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
“Ipaia nin om tikin chu chapin, hâ riel nin ta, Abraham ngei Isaac ngei, Jokob ngei le dêipungei murdi chu Pathien Rêngrama omin mûng nin tih.
29 És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.
Mingei sak le thang, sim le mâr renga hongin Pathien Rêngram ruolhoia insung an tih.
30 És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.
Hanchu atûna nûktak ânta ngei khom hih motontak la nîng an ta, motontak ngei khom nûktak la nîng an tih,” a tia.
31 Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
Ha lâitaka han, Pharisee senkhat an honga, Jisua kôma, “Jôk inla hi mun renga hih mun danga rot ta roh, Herod'n nang that rang ai ti kêng,” an tipea.
32 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
Jisua'n, “Se ungla ha sial hah varil roi, avien, nangtûk ramkhori rujûlpai ka ta, a sûnthum nîn ki sin zoi ki tih.”
33 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
Ikhomnisenla, avien, nangtûk, hatûk ke se tit rang ani, Jerusalem pêntieng dêipu that ngâi ni mak an tia.
34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!
“O, Jerusalem, Jerusalem! Dêipungei thatpu, no kôma Pathien'n a hongtîr ngei lung leh dêng thatpu, ârpuinûn a mantha nuoia ate ngei ai op ngâi anghan, voizet mo nang opbûm rang ko bôk zoi, ania nuom mak che.
35 Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!
Masikin, Pumapa riminga hong chu ‘Pathien'n satvur rese’ nin ti mâka chu nin Biekin ram a ta, ni mu nôk khâi no tunui,” a tia.