Lukács 10
1 Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala.
So kochingbv Jisu kvvbi nyiga vkv chamkanw gula anyi go gokla, nw atu v vngjiku banggu mvnwnglo okv mooku lo anyi anyibv vngcho moto.
2 Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
Nw bunua minto, “Aam nvvse ngv hoka achialv duku, hum nvvji nvngv miang gumwng. Kumtoka aam atu gv lvgabv nw aam nvvji nvnga vnglin more ninyigv aam nvvse um nvvmure.
3 Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Vngnyika! ngo nonua svcha chaapamlo svlar vdw jebv vngmu gvrinvla
4 Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
Nonu morko vgianvnv, vmalo giagonvgv chapa vmalo lvsup; lamtvlo nyi vdwa alvpvri vla minam a topu mabvka.
5 Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
Vdwlo nonu naam ako gv arwng aarinyi, atokcho bv minlaka ‘So naam soka mvngpu v lvkobv doolaka.’
6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
Hoka sarsopoyonv nyi go doodu bolo, nonugv sarsopoyo ngaaka ninyigvlo doolwk molaka; vkv kaama bolo, nonugv sarsopoyo nga naakur lakuka.
7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
Ho gv naam akinlo doobwng laka, dvdunglaka okv tvngdung laka oguggo nw nonua jilin dudw, rinv nga ninyigv rijo nga jirung dunv. Naam namgunv lokv kvvbi namgu nvlo vnggo mabvka.
8 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak:
Vdwlo nonu banggu ako gv arwnglo vngrikudw okv alvbv aamu pvkulo, ogu go nonua mvpvripv jipvdw dvlaka,
9 És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
ho banggu gv lvvma nvnga mvpu jilaka, okv hoka nyi vdwa minlaka ‘Pwknvyarnv gv Karv ngv nonu lo nvchibv aapvku vla.’
10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:
Vbvritola vdwlo nonu banggu akolo vngridw okv alvbv aamu mapvlo, vnglin lakuka lamtvlo hoka minlaka,
11 Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
‘nonugv banggu gv dwmar ngonugv lvpalo doonv haka ngonu nonua rinying bv mvlu jidunv. Vbvritola mvnggap laka Pwknvyarnv gv Karv ngv aapvku nonugv nvchilo!’
12 Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
Ngo nonua milv jidunv Jwngkadaka Alu lo Pwknvyarnv ho banggu um svnga Sodom a kaiyago aya kaatamre!
13 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
“Chorajin! no lvgabv vdwgo mvngdwk dwknam gubv rire, Betsaida! no lvgabvka vdwgo mvngdwk dwknam gubv rire, nonu gvlo lamrwpadubv mvkunam vdwa Taire okv Sidon lo rinv guilo, ho gv nyi vdwv krim doopam dukunvpv, tagiam vjia kooto kula okv mvchu a bunu atu v harbum sitokula, nw bunu rimur lokv mvngdin dukunv vla kaatam bvku ripv kunvpv!
14 Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.
Nonu am svnga kaiyago Pwknvyarnv Taire okv Sidon ha aya kaatamre Jwngkadaka Alu lo.
Karparnaum! Okv no lvgabv, no atu hv nyidomooku ao tolo harsa sidubv mvngdure? Nam uyumooku bolo paalu rinvla!” (Hadēs g86)
16 A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.
Jisu ninyigv lvbwlaksu vdwa minto, “Yvv bunu nonua tvriadunv hv ngamka tvriadunv; yvv bunu nonua toa dunv hv ngamka toa dunv; okv yvv bunu nga toa dunv hv nga so imu nvngaka toa dunv.”
17 Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!
Nyiga chamkanw kanw gula anyi vdwv aakur toku kairungbv himpula. “Ahtu” bunu minto, “Uyuvram vka tvvdu vdwlo ngonu noogv amin bv bunua mintodw!”
18 Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.
Jisu bunua mirwkto, “Ngo Uyu nga nyidomooku lokv dooriak jvbv hoolu dubv kaato.
19 Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
Tvriato! ngo nonua jwkrw a jipv kunv, vkvlvgabv nonu tabw vdwgv okv dwkung vdwgv aolo vngla dukubv okv nyimak gv jwkrw mvnwngnga rigum yadubv, okv nonua ogugoka alvmanv rika madubv.
20 De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.
Vbvritola alvmanv dow vdwv nonua tvvdu vla himpu mabvka, vmabvya himpu yalaka ogulvgavbolo nonugv amina nyidomooku tv lvkpv yadu.”
21 Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
Ho dw lo Jisu himputo Darwknv Dow doonam lvkwng lokv okv minto, “Abu, nyidomooku gvla Sichingmooku gv Ahtu! Ngo nam umbonyika mvngdunv ogulvgavbolo no chima nvnga kaatam jikunam lvgalo noogv chinkichiak okv chinvpanv lokv vvsivrum nama. Vmabv Abu si noogv mvnggv rila rimu nvpv mvngnam a rimunamv.”
22 Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
“Ngo gv Abu nga ogumvnwng nga jito. Kuunyilo ngv yvvdw um yvvka chinv kaama Abu mvngchik chindu, okv Abu yvvdw um yvvka chinv kaama Kuunyilo mvngchik okv Kuunyilo gv ninyia kaatam dukubv vla darkunam vdwv.”
23 És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.
Vbvrikunamv Jisu lvbwlaksu vdwa dakrwk toku okv bunua minsila minto, “Nonuno gamdak nvgo laka nonugv ogu kaadubv mvngnam a nonu kaapa mindu!
24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.
Ngo nonua mintam jidunv vdwnv nyijwk vdwv okv kvvbi vdwv nonugv kaanam um kaanwng nyato, vbvritola bunu kaala matoku, okv nonugv tvvnam hum bunu tvngnwngto vbvritola bunu tvvpa kuma toku.”
25 És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? (aiōnios g166)
Pvbv tamsarnv ako aato okv Jisunyi mingkup tvvto. “Tamsarnv,” nw tvuto, “Turbwngla singnam a paanam lvgabv ngo ogugo rise gubvre?” (aiōnios g166)
26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
Jisu mirwkto, “Darwknv Kitaplo ogu vla minpv? Okv um no oguaingbv japjidunv?”
27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
Nyi angv mirwkto, “Atunyi, noogv Pwknvyarnvnyi no haapok mvnwng lokv, noogv yalu mvnwng lokv, noogv gwlwk mvnwng lokv, okv noogv mongrumara mvnwng lokv; okv no atu hv oguaingbv paksu dudw vkv aingbv noogv namrwk ajin a pakmi sulaka.”
28 Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
“No alvbv mingvnyibv,” Jisu mirwk suto; “sum rilaka okv no turriku.”
29 Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
Vbvritola Pvbv tamsarnv nyi angv atu v abwk nvpv mvngtoku, vkvlvgabv nw Jisunyi tvvkato, “Yvvla ngoogv namrwk doobam ajin v?”
30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
Jisu mirwkto, “Ho hoka nyi ako dooto, nw Jerusalem lokv Jeriko bv idungto ho ninyia dvchotvnglanv nyi vdwv naatungto, ninyia vji pibinto, okv achialvbv dvngto, siloyasi dubv mvtola kayuto.
31 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
Hum hoka vbv rimutvla lamtv hoka nyibu ako idungto; vbvritola nyibu angv nyi anga vdwlo kaapa tokudw, nw vngyela, kvvbi lamtvbv vngto.
32 Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
Vbvdvdvbv Libait ako vngtato, vngsito okv nyi anga kaato, okv vbvrikunamv vngyela, kvvbi lamtvbv vngtoku.
33 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
Vbvritola samaritan ako ho lamtvlo vngdung nvgo aala nyi angv gv dookulo aato, okv vdwlo nw ho nyi anga kaatokudw, ninyigv haapok hv aya mvngpa toku.
34 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
Nw nyi angv gv dookulo aato, nyi angv gv ungvlo tvli okv opo pwbumto okv hum putum toku; vbvrikunamv nw ho nyi a ninyigv svnwng aolo joopvto okv hotel golo baklwk toku, hoka nw nyi anga ringchum yatoku.
35 Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
Alu logo nvlo nw ain lokdwng charnyi go naalinto okv hum ringchum nvnga jitoku. ‘Ninyia ringchum laka,’ nw ringchum nvnga mintoku, ‘okv vdwlo ngo so lamtvbv vngkur rikudw, no nyi so gv lvgabv ogugo ngoopvdw um ngo nam jireku.’”
36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
Okv Jisu minyabv minto, “Noogv mvngnam lokv, so nyi aom sokv yvvla namrwk ajin jvbv ripvnv dvchonv nyi vdwgv dvngnam nyi anga?”
37 Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
Pvbv tamsarnv angv mirwkto, “Ninyia ayanv angv.” Jisu mirwkla minto, “Vbvrikunamv no vngnyi, okv vbvdvdvbv rilaka.”
38 Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
Jisu la ninyigv lvbwlaksu vdwv bunugv lamtvlo vngrilo nw nampum golo aatoku hoka Marta vnam nyimv go ninyigv naam lo Jisunyi alvbv aamu toku.
39 És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
Nw bormv ako dooto aminv Meri, nw Jisu gv lvpa lvkwnglo dootola ninyigv tamsar nama tvvriato.
40 Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
Marta ninyigv gwngserise ngv achialv kunam lvgalo nw timbuto, vkvlvgabv nw aato okv ninyia minto, “Ahtu, ngoogv bormv, nga gwngserise ngv awgo doomu gvrila nga vngyunam sum no kaachin malare? Ninyia ngam ridumdubv mintokv!”
41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
Ahtu ninyia mirwkto, “Marta, Marta! no gwngserise achialv gv aolo timbula okv adwkaku dunvre,
42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.
vbvritola akin go dinchi yadu. Meri alvyanv go gakyapv, okv sum nw gvlo vdwloka dvrit nyulamare.”
