Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Ao Awurade, kae deɛ aba yɛn so; hwɛ, na hunu yɛn animguaseɛ.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Wɔadane yɛn agyapadeɛ ama ahɔhoɔ, wɔde yɛn afie ama ananafoɔ.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Yɛayɛ nwisiaa na yɛnni agyanom, yɛn maamenom ayɛ sɛ akunafoɔ.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Ɛsɛ sɛ yɛtɔ nsuo a yɛnom; yɛbɛnya nnyina a, gye sɛ yɛtɔ.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Wɔn a wɔtaa yɛn no abɛn yɛn pɛɛ; Yɛabrɛ na yɛnnya ahomegyeɛ.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Yɛde yɛn ho maa Misraim ne Asiria sɛdeɛ yɛbɛnya aduane a ɛbɛso yɛn.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Yɛn agyanom yɛɛ bɔne, na wɔnni hɔ bio, na yɛn na wɔn asotwe abɛda yɛn so.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Nkoa di yɛn so, na obiara nni hɔ a ɔbɛgye yɛn afiri wɔn nsam.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Yɛde yɛn nkwa bɔ afɔdeɛ de pɛ yɛn anoduane, akofena a ɛwɔ ɛserɛ so no enti.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Yɛn honam adɔ sɛ fononoo. Ɛkɔm ama huraeɛ abɔ yɛn.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Wɔato mmaa monnaa wɔ Sion, ne mmaabunu a wɔwɔ Yuda nkuro so.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Wɔkyekyere mmapɔmma nsa na wɔasɛn wɔn; wɔmmfa anidie mma mpanimfoɔ.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Mmeranteɛ yɛ adwuma den wɔ ayuoyammoɔ so; na mmerantewaa nan toto wɔ nnyina duruduru ase.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Mpanimfoɔ ntena kuropɔn apono ano bio; mmeranteɛ agyae wɔn nnwontoɔ.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Ahosɛpɛ afiri yɛn akoma mu; yɛn asa adane agyaadwotwa.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Ahenkyɛ afiri yɛn tiri so. Yɛn ara, yɛnnue sɛ yɛayɛ bɔne!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Yei enti yɛn akoma atɔ piti, yeinom enti yɛn ani so ayɛ kusuu
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
wɔ Sion bepɔ a ada mpan na sakraman nenam soɔ no enti.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Wo, Ao Awurade, di ɔhene afebɔɔ; wʼahennwa firi awoɔ ntoatoasoɔ kɔsi awoɔ ntoatoasoɔ.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Adɛn enti na wo werɛ firi yɛn daa yi? Adɛn enti na wagya yɛn mmerɛ tenten mu yi?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Ka yɛn bata wo ho bio, Ao, Awurade, na yɛatumi aba wo nkyɛn; yɛ yɛn nna foforɔ sɛ tete no
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
agye sɛ wapo yɛn koraa anaa sɛ wo bo afu yɛn mmorosoɔ.
