Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Anımsa, ya RAB, başımıza geleni, Bak da utancımızı gör.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Mülkümüz yabancılara geçti, Evlerimiz ellere.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Öksüz kaldık, babasız, Annelerimiz dul kadınlara döndü.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Suyumuzu parayla içtik, Odunumuzu parayla almak zorunda kaldık.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Bizi kovalayanlar ensemizde, Yorgun düştük, rahatımız yok.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Ekmek için Mısır'a, Asur'a el açtık.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Atalarımız günah işledi, Ama artık onlar yok; Suçlarının cezasını biz yüklendik.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Köleler üstümüzde saltanat sürüyor, Bizi ellerinden kurtaracak kimse yok.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Çöldeki kılıçlı haydutlar yüzünden Ekmeğimizi canımız pahasına kazanıyoruz.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Kıtlığın yakıcı sıcağından Derimiz fırın gibi kızardı.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Siyon'da kadınların, Yahuda kentlerinde erden kızların ırzına geçtiler.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Önderler ellerinden asıldı, Yaşlılar saygı görmedi.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Değirmen taşını gençler çevirdi, Çocuklar odun yükü altında tökezledi.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Yaşlılar kent kapısında oturmaz oldu, Gençler saz çalmaz oldu.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Yüreğimizin sevinci durdu, Oyunumuz yasa döndü.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Taç düştü başımızdan, Vay başımıza! Çünkü günah işledik.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Bu yüzden yüreğimiz baygın, Bunlardan ötürü gözlerimiz karardı.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Viran olan Siyon Dağı'nın üstünde Çakallar geziyor!
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Ama sen, sonsuza dek tahtında oturursun, ya RAB, Egemenliğin kuşaklar boyu sürer.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Niçin bizi hep unutuyorsun, Neden bizi uzun süre terk ediyorsun?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Bizi kendine döndür, ya RAB, döneriz, Eski günlerimizi geri ver.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Bizi büsbütün attıysan, Bize çok öfkelenmiş olmalısın.
