Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
ʻE Sihova, ke ke manatu ki he meʻa kuo hoko kiate kimautolu: tokanga pea ke ʻafio ki homau taukae.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Kuo liliu homau tofiʻa ki he kau muli, ʻa homau ngaahi fale ki he ʻāuhē.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Ko e kau faʻē mate mo tamai mate ʻakimautolu, ko ʻemau ngaahi faʻē kuo hangē kuo mate ʻa honau ngaahi husepāniti.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Kuo mau inu vai ʻi he totongi paʻanga, ko ʻemau fefie ʻoku fakatau kiate kimautolu.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
ʻOku māʻulalo ʻa homau kia ki he fakatanga: ʻoku mau ngāue pea ʻoku ʻikai ha mālōlō.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Kuo mau fekuku nima mo e kau ʻIsipite, pea mo e kau ʻAsilia, ke mau mākona ʻi he mā.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Naʻe fai angahala ʻa ʻemau ngaahi tamai, pea ʻoku ʻikai, pea kuo mau fua ʻenau ngaahi hia.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Kuo pule ʻae kau tamaioʻeiki kiate kimautolu, ʻoku ʻikai ha niʻihi ʻoku fakahaofi ʻakimautolu mei honau nima.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Naʻa mau maʻu meʻakai ʻi he tuʻutāmaki ʻo ʻemau moʻui, koeʻuhi ko e heletā ʻi he toafa.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Naʻe ʻuliʻuli ʻa homau kili ʻo hangē ko e ngotoʻumu, ko e meʻa ʻi he honge fakamanavahē.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Naʻa nau tohotoho ʻae kau fefine ʻi Saione, ʻae kau tāupoʻou ʻi he ngaahi kolo ʻo Siuta.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
ʻOku tautau ʻae ngaahi houʻeiki mei honau nima, naʻe ʻikai ke fakaʻapaʻapaʻi ʻae mata ʻoe kau mātuʻa.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Naʻa nau ʻave ʻae kau talavou ke momosi, pea naʻe tō hifo ʻae tamaiki ʻi he lalo ʻakau.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Kuo ʻosi ʻae kau mātuʻa mei he matapā, ʻae kau talavou mei he fasi hiva.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Kuo ʻosi ʻae fiefia ʻa homau loto; kuo liliu ʻa ʻemau meʻe ko e mamahi.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Kuo tō ʻae tatā fakatuʻi mei homau ʻulu. ʻOiauē ʻakimautolu! He kuo mau fai angahala.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Koeʻuhi ko e meʻa ni ʻoku vaivai homau loto; koeʻuhi ko e ngaahi meʻa ni ʻoku nenefu homau mata.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Koeʻuhi ko e moʻunga ʻo Saione, ʻaia ʻoku lala pē, ʻoku ʻaʻeva ai ʻae fanga fokisi.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
ʻE Sihova, ʻoku ke ʻafioʻi ʻo taʻengata, ko ho ʻafioʻanga ʻoku mei he toʻutangata ki he toʻutangata.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Ko e hā ʻoku ke fakangaloʻi ʻakimautolu ʻo taʻengata, pea mahuʻi meiate kimautolu ʻo fuoloa?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Fakatafokiʻi ʻakimautolu kiate koe, ʻE Sihova, pea te mau liliu moʻoni; fakafoʻou homau ngaahi ʻaho ʻo hangē ko ia ʻi muʻa.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Ka kuo ke mātuʻaki liʻaki ʻakimautolu; ʻoku ke houhau ʻaupito kiate kimautolu.
