Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Acuérdate, oh SEÑOR, de lo que nos ha sucedido. Ve y mira nuestro oprobio.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Nuestra heredad se ha vuelto a extraños, nuestras casas a forasteros.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Huérfanos somos sin padre; nuestras madres son como viudas.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Nuestra agua bebemos por dinero; nuestra leña por precio compramos.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Persecución padecemos sobre nuestra cerviz; nos cansamos, y no hay para nosotros reposo.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Al egipcio y al asirio dimos la mano, para saciarnos de pan.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Nuestros padres pecaron, y son muertos; y nosotros llevamos sus castigos.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Siervos se enseñorearon de nosotros; no hubo quien nos librase de su mano.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Con peligro de nuestras vidas traíamos nuestro pan delante del cuchillo del desierto.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Nuestra piel se ennegreció como un horno a causa del ardor del hambre.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Violaron a las mujeres en Sion, a las vírgenes en las ciudades de Judá.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
A los príncipes colgaron con su mano; no respetaron el rostro de los ancianos.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Llevaron los jóvenes a moler, y los niños desfallecieron en la leña.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Los ancianos cesaron de la puerta, los jóvenes de sus canciones.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Cesó el gozo de nuestro corazón; nuestro corro se tornó en luto.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Cayó la corona de nuestra cabeza. ¡Ay ahora de nosotros! Porque pecamos.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Por esto fue entristecido nuestro corazón, por esto se entenebrecieron nuestro ojos,
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Por el Monte de Sion que está asolado; zorras andan en él.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Mas tú, SEÑOR, permanecerás para siempre; tu trono de generación en generación.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
¿Por qué te olvidarás para siempre de nosotros, y nos dejarás por largos días?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Vuélvenos, oh SEÑOR, a ti, y nos volveremos; renueva nuestros días como al principio.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Porque repeliendo nos has desechado; te has airado contra nosotros en gran manera.
