Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Acuérdate, oh Yavé, de lo que nos sucedió. Ve y mira nuestro oprobio.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Nuestra heredad pasó a extraños, Nuestras casas a extranjeros.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Somos huérfanos, sin padre. Nuestras madres son como viudas.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Tenemos que pagar el agua que bebemos. Pagamos también nuestra leña.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Los que nos siguen están sobre nuestras nucas. Trabajamos y no tenemos descanso.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Tuvimos que someternos a Egipto y a Asiria Para tener suficiente pan.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Nuestros antepasados pecaron, no existen. Nosotros cargamos sus iniquidades.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Unos esclavos nos dominan. No hay uno que nos libre de su mano.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Para conseguir nuestro pan arriesgamos nuestras vidas A causa de la espada en la región despoblada.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Nuestra piel arde como un horno A causa de los ardores del hambre.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Violaron a las mujeres en Sion, A las doncellas en los pueblos de Judá.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Los magistrados fueron colgados de las manos, Y los ancianos no fueron respetados.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Los jóvenes trabajan en la piedra del molino, Y los niños se tambalean bajo el peso de la leña.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Los ancianos se fueron de la puerta. Los jóvenes abandonaron su música.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Cesó la alegría de nuestros corazones. Nuestra danza se convirtió en duelo,
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
La corona cayó de nuestra cabeza. ¡Ay de nosotros, porque pecamos!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
A causa de esto nuestro corazón está enfermo. A causa de estas cosas se nublan nuestros ojos.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Porque la Montaña Sion está desolada, Y las zorras se pasean por ella.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Sin embargo Tú, oh Yavé, permaneces para siempre. Tu trono es de generación en generación.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
¿Te olvidarás para siempre de nosotros? ¿Nos abandonarás tanto tiempo?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Oh Yavé, devuélvenos a Ti, Y seremos restaurados. Renueva nuestros días para que sean como los de antaño.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
A menos que nos hayas desechado por completo, Y estés sumamente airado contra nosotros.
