Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Acuérdate, Yahvé, de lo que nos ha ocurrido. Mira, y ve nuestro reproche.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Nuestra herencia ha sido entregada a extraños, nuestras casas a los extranjeros.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Somos huérfanos y sin padre. Nuestras madres están como viudas.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Hay que pagar por el agua para beber. Nos venden la madera.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Nuestros perseguidores están en nuestro cuello. Estamos cansados y no tenemos descanso.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Hemos entregado nuestras manos a los egipcios, y a los asirios, que se conformen con el pan.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Nuestros padres pecaron y ya no existen. Hemos soportado sus iniquidades.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Los siervos nos gobiernan. No hay nadie que nos libere de su mano.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Conseguimos el pan a costa de nuestra vida, a causa de la espada en el desierto.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Nuestra piel es negra como un horno, por el calor abrasador del hambre.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Violaron a las mujeres en Sión, las vírgenes en las ciudades de Judá.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Príncipes fueron colgados de las manos. Los rostros de los ancianos no fueron honrados.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Los jóvenes llevan piedras de molino. Los niños tropezaron bajo cargas de madera.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Los ancianos se han retirado de la puerta, y los jóvenes de su música.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
La alegría de nuestro corazón ha cesado. Nuestra danza se convierte en luto.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
La corona ha caído de nuestra cabeza. ¡Ay de nosotros, que hemos pecado!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Por esto nuestro corazón desfallece. Para estas cosas nuestros ojos son débiles:
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
para el monte de Sión, que está desolado. Los zorros caminan sobre ella.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Tú, Yahvé, permaneces para siempre. Su trono es de generación en generación.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
¿Por qué nos olvidas para siempre? y abandonarnos durante tanto tiempo?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Vuélvenos a ti, Yahvé, y nos convertiremos. Renueva nuestros días como antaño.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Pero nos habéis rechazado por completo. Estáis muy enfadados con nosotros.
