Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Acuérdate, Yahvé, de lo que nos ha sobrevenido, mira y considera nuestro oprobio.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Nuestra herencia ha pasado a manos de extranjeros, y nuestras casas en poder de extraños.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Hemos quedado huérfanos, sin padre, y nuestras madres son como viudas.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
A precio de plata tenemos que beber nuestra agua, y por dinero compramos nuestra leña.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Somos perseguidos llevando (el yugo) sobre nuestro cuello; estamos fatigados, y no hay para nosotros descanso.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Tendimos la mano a Egipto y a Asiria, para saciarnos de pan.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Pecaron nuestros padres que ya no existen, y nosotros llevamos sus culpas.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Nos dominan esclavos; y no hay quien (nos) libre de su mano.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Con peligro de nuestra vida tratamos de conseguir nuestro pan, temiendo la espada del desierto.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Nuestra piel se abrasa como un horno, a causa del ardor del hambre.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Deshonraron a las mujeres en Sión, a las vírgenes en las ciudades de Judá.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Los príncipes fueron colgados de las manos y despreciados los rostros de los ancianos.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Los mancebos llevan el molino, y los niños caen bajo la carga de leña.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Faltan los ancianos en la puerta, y los jóvenes han dejado de cantar.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Cesó el gozo de nuestro corazón; se han tornado en duelo nuestras danzas.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Cayó de nuestra cabeza la diadema; ¡ay de nosotros, que hemos pecado!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Por eso está enfermo nuestro corazón, y se han oscurecido nuestros ojos:
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
porque el monte Sión está desolado, y por él se pasean las raposas.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Mas Tú, oh Yahvé, permaneces eternamente, tu trono (subsiste) de generación en generación.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
¿Cómo podrías olvidarte de nosotros para siempre, abandonarnos por largo tiempo?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
¡Conviértenos a Ti, Yahvé, y nos convertiremos! ¡Renueva nuestros días, para que sean como antes!
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
¿O nos has rechazado por completo? ¿Te has airado contra nosotros hasta el extremo?
