Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Spomni se, oh Gospod, kaj je prišlo nad nas. Preudari in poglej našo grajo.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Naša dediščina je obrnjena k tujcem, naše hiše k neznancem.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Sirote smo in brez očeta, naše matere so kakor vdove.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Svojo vodo smo pili za denar; naš les nam je prodan.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Naši vratovi so pod preganjanjem. Trudimo se, pa nimamo počitka.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Roko smo izročili k Egipčanom in k Asircem, da bi bili nasičeni s kruhom.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Naši očetje so grešili in jih ni in mi smo nosili njihove krivičnosti.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Služabniki so vladali nad nami. Nikogar ni, da bi nas osvobodil iz njihove roke.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Svoj kruh smo prinašali z nevarnostjo za svoja življenja, zaradi meča iz divjine.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Naša koža je bila črna kakor peč zaradi strašne lakote.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Posiljevali so ženske na Sionu in device v Judovih mestih.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Z njihovo roko so obesili prince. Obrazi starešin niso bili spoštovani.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Zajeli so mladeniče, da meljejo in otroci so padali pod lesom.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Starešine so odšli od velikih vrat, mladeniči od svoje glasbe.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Veselje našega srca je prenehalo, naš ples je obrnjen v žalovanje.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Krona je padla iz naše glave. Gorje nam, da smo grešili!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Zaradi tega peša naše srce, zaradi teh stvari so zatemnjene naše oči.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Zaradi gore Sion, ki je zapuščena, lisice hodijo po njej.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Ti, oh Gospod, ostajaš na veke, tvoj prestol od roda do roda.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Zakaj nas pozabljaš na veke in nas zapuščaš za tako dolgo?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Obrni nas k sebi, oh Gospod in mi bomo obrnjeni; obnovi naše dni kakor od davnine.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Toda popolnoma si nas zavrgel. Zelo si ogorčen zoper nas.
