Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Опомени се, Господе, шта нас задеси; погледај и види срамоту нашу.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Наследство наше привали се туђинцима, домови наши иностранцима.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Постасмо сироте, без оца, матере наше као удовице.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Своју воду пијемо за новце, своја дрва купујемо.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
На врату нам је јарам, и гоне нас; уморени немамо одмора.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Пружамо руку к Мисирцима и Асирцима, да се наситимо хлеба.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Оци наши згрешише, и нема их, а ми носимо безакоња њихова.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Робови нам господаре, нема никога да избави из руку њихових.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Са страхом за живот свој од мача у пустињи доносимо себи хлеб.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Кожа нам поцрне као пећ од љуте глади.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Срамоте жене на Сиону и девојке по градовима Јудиним.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Кнезове вешају својим рукама, не поштују лице старачко.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Младиће узимају под жрвње, и деца падају под дрвима.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Стараца нема више на вратима, ни младића на певању.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Неста радости срцу нашем, игра наша претвори се у жалост.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Паде венац с главе наше; тешко нама, што згрешисмо!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Стога је срце наше жалосно, стога очи наше потамнеше,
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Са горе Сиона, што опусте, и лисице иду по њој.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Ти, Господе, остајеш довека, престо Твој од колена до колена.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Зашто хоћеш да нас заборавиш довека, да нас оставиш задуго?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Обрати нас, Господе, к себи, и обратићемо се; понови дане наше како беху пре.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Јер еда ли ћеш нас сасвим одбацити и гневити се на нас веома?
