Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Opomeni se, Gospode, što nas zadesi; pogledaj i vidi sramotu našu.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Našljedstvo naše privali se tuðincima, domovi naši inostrancima.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Postasmo sirote, bez oca, matere naše kao udovice.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Svoju vodu pijemo za novce, svoja drva kupujemo.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Na vratu nam je jaram, i gone nas; umoreni nemamo odmora.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Pružamo ruku k Misircima i Asircima, da se nasitimo hljeba.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Oci naši zgriješiše, i nema ih, a mi nosimo bezakonja njihova.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Robovi nam gospodare, nema nikoga da izbavi iz ruku njihovijeh.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Sa strahom za život svoj od maèa u pustinji donosimo sebi hljeb.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Koža nam pocrnje kao peæ od ljute gladi.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Sramote žene na Sionu i djevojke po gradovima Judinijem.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Knezove vješaju svojim rukama, ne poštuju lica staraèkoga.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Mladiæe uzimaju pod žrvnje, i djeca padaju pod drvima.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Staraca nema više na vratima, ni mladiæa na pjevanju.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Nesta radosti srcu našemu, igra naša pretvori se u žalost.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Pade vijenac s glave naše; teško nama, što zgriješismo!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Stoga je srce naše žalosno, stoga oèi naše potamnješe,
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Sa gore Siona, što opustje, i lisice idu po njoj.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Ti, Gospode, ostaješ dovijeka, prijesto tvoj od koljena do koljena.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Zašto hoæeš da nas zaboraviš dovijeka, da nas ostaviš zadugo?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Obrati nas, Gospode, k sebi, i obratiæemo se; ponovi dane naše kako bijahu prije.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Jer eda li æeš nas sasvijem odbaciti i gnjeviti se na nas veoma?
