Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Lembra-te, Senhor, do que nos tem sucedido: considera, e olha o nosso opróbrio.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
A nossa herdade passou a estranhos, e as nossas casas a forasteiros.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
órfãos somos sem pai, nossas mães são como viúvas.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
A nossa água por dinheiro a bebemos, por preço vem a nossa lenha.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Padecemos perseguição sobre os nossos pescoços: estamos cançados, e nós não temos descanço.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Aos egípcios estendemos as mãos, e aos siros, para nos fartarem de pão.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Nossos pais pecaram, e já não são: nós levamos as suas maldades.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servos dominam sobre nós; ninguém há que nos arranque da sua mão.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Com perigo de nossas vidas trazemos o nosso pão, por causa da espada do deserto.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Nossa pele se enegreceu como um forno, por causa do ardor da fome.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Forçaram as mulheres em Sião, as virgens nas cidades de Judá.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Os príncipes foram enforcados pelas mãos; as faces dos velhos não foram reverenciadas.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Aos mancebos tomaram para moer, e os moços tropeçaram debaixo da lenha.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Os velhos cessaram de se assentarem à porta, os mancebos de sua canção.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Cessou o gozo de nosso coração, converteu-se em lamentação a nossa dança.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Já caiu a coroa da nossa cabeça; ai agora de nós, porque pecamos.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Portanto desmaiou o nosso coração, por isto se escureceram os nossos olhos.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Pelo monte de Sião, que está assolado, as raposas andam por ele.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Tu, Senhor, permaneces eternamente, e o teu trono de geração em geração.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Porque te esquecerias de nós para sempre? porque nos desampararias tanto tempo?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Converte-nos, Senhor, a ti, e nos converteremos: renova os nossos dias como de antes.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Porque nos rejeitarias totalmente? te enfurecerias contra nós em tão grande maneira?
