Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Lembra-te, Senhor, do que nos tem succedido: considera, e olha o nosso opprobrio.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
A nossa herdade passou a estranhos, e as nossas casas a forasteiros.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Orphãos somos sem pae, nossas mães são como viuvas.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
A nossa agua por dinheiro a bebemos, por preço vem a nossa lenha.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Padecemos perseguição sobre os nossos pescoços: estamos cançados, e nós não temos descanço.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Aos egypcios estendemos as mãos, e aos syros, para nos fartarem de pão.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Nossos paes peccaram, e já não são: nós levamos as suas maldades.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servos dominam sobre nós; ninguem ha que nos arranque da sua mão.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Com perigo de nossas vidas trazemos o nosso pão, por causa da espada do deserto.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Nossa pelle se ennegreceu como um forno, por causa do ardor da fome.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Forçaram as mulheres em Sião, as virgens nas cidades de Judah.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Os principes foram enforcados pelas mãos; as faces dos velhos não foram reverenciadas.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Aos mancebos tomaram para moer, e os moços tropeçaram debaixo da lenha.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Os velhos cessaram de se assentarem á porta, os mancebos de sua canção.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Cessou o gozo de nosso coração, converteu-se em lamentação a nossa dança.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Já caiu a corôa da nossa cabeça; ai agora de nós, porque peccámos.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Portanto desmaiou o nosso coração, por isto se escureceram os nossos olhos.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Pelo monte de Sião, que está assolado, as raposas andam por elle.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Tu, Senhor, permaneces eternamente, e o teu throno de geração em geração.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Porque te esquecerias de nós para sempre? porque nos desampararias tanto tempo?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Converte-nos, Senhor, a ti, e nos converteremos: renova os nossos dias como d'antes.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Porque nos rejeitarias totalmente? te enfurecerias contra nós em tão grande maneira?
