Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Kom i hug, Herre, kor det er med oss! Skoda etter og sjå, kor me er svivyrde!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Vår arv er komen åt framande, våre hus åt utlendske menner.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Farlause er me vortne, hev ikkje far. Møderne våre er som enkjor.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Me lyt kjøpa det vatnet me drikk, vår ved lyt me betala.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Våre forfylgjarar hev me på halsen; me er trøytte, fær ikkje kvild.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Til Egyptarland rette me hand, til Assyria, vilde mettast med brød.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Våre feder synda, dei er burte, me lyt bera deira misgjerningar.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Trælar er våre herrar, og ingen riv oss ut or deira hand.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Me søkjer vårt brød med livsens fåre for sverdet i øydemark.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Vår hud er glodheit som omnen, for svolten som gneg og brenn.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Kvende hev i Sion dei skjemt, møyar i byarne i Juda.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Hovdingar hengde dei med si hand, gamle viste dei ikkje vyrdnad.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Ungmenne laut bera kverni, og gutar seig ned med vedbyrdi på.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Dei gamle sit ikkje lenger i porten, dei unge ikkje meir med sitt strengespel.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Det er slutt med vår hjartans gleda, vår dans er umsnudd til sorg.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Kransen er fallen av vårt hovud; usæle me, at me hev synda!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Difor er hjarta vårt sjukt, di so er augo våre dimme -
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
for Sions fjell som ligg audt, der renner no revar ikring.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Du, Herre, sit æveleg konge, frå ætt til ætt stend din kongsstol.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Kvi vil du oss æveleg gløyma, ganga frå oss dagarne lange?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Vend oss, Herre, til deg, so kjem me; nya upp att våre dagar frå gamalt!
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
For du kann vel ikkje reint ha støytt oss burt, vera so ovleg harm på oss.
