Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Kia mahara, e Ihowa, ki te mea kua pa nei ki a matou: tirohia mai, kia kite ai koe i to matou ingoa kino.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Kua riro to matou wahi tupu i nga tangata ke, o matou whare i nga tautangata.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
He pani matou, kahore he matua, ko o matou whaea ano he pouaru.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Na te moni i inu wai ai matou; ko a matou wahie he mea hoko.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Kei runga kei o matou kaki o matou kaiwhai: e mauiui ana matou, kahore he tanga manawa mo matou.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Kua hoatu e matou te ringa ki nga Ihipiana, ki nga Ahiriana, kia makona ai matou i te taro.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
I hara o matou matua, a kua kore; a kua whakawaha e matou o ratou he.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Ko nga pononga o matou rangatira: kahore he kaiwhakaora mo matou i o ratou ringa.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
E tata mate matou ka whiwhi ai i te taro, i te hoari hoki o te koraha.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Mangu ana o matou kiri ano he oumu, i te wera ngau kino o te hemokai.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Taea ana e ratou nga wahine o Hiona, nga wahine i nga pa o Hura.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Ko nga rangatira, taronatia ake e to ratou ringa; kihai nga kanohi o nga kaumatua i whakahonoretia.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Ko nga taitama kei te waha i te huri, hinga ana nga tamariki i te pikaunga wahie.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Ko nga kaumatua i nga kuwaha kua kore, me te waiata hoki a nga taitama.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Kua mutu te koa o o matou ngakau, kua puta ke ta matou kanikani hei uhunga.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Kua taka te karauna o to matou mahunga; aue, te mate mo matou! kua hara hoki matou.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Na reira whakaruhi noa iho o matou ngakau; na enei mea pouriuri ana o matou kanohi.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Na te maunga hoki o Hiona kua ururuatia nei, e haereerea nei e nga pokiha.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Pumau tonu koe, ake ake, e Ihowa; ko tou torona kei tera whakatupuranga, kei tera whakatupuranga.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
He aha koe i wareware tonu ai ki a matou? he aha koe i whakarere ai i a matou, a roa noa iho nga ra?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Whakatahuritia atu matou ki a koe, e Ihowa, a ka tahuri matou: whakahoutia o matou ra, kia rite ki o mua.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Otiia kua tino whakakahore rawa koe ki a matou, e tino nui ana tou riri ki a matou.
