Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Tiahio, ry Iehovà, i nifetsak’ ama’ay zay; vazohò vaho oniño ty fisalara’ay!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Natolotse amo ambahinio ty lova’ay, amo rene-taneo o akiba’aio.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Bode zahay henaneo, toe bode rae; remavoiñe o rene’aio.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Tsy mete tsy vilie’ay ty rano hinome’ay; kaloeñe o hatae avori’aio.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Ampisoañeñe o hatò’aio; màmake zahay tsy maharendre-pitofàñe.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Fa nanolo-pitàñe amy Mitsraime zahay naho amy Asore, hitakara’ay mofo mahàtsake.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Nandilatse o roae’aio; tsy eo ka iereo; zahay avao ty mivave o hakeo’eo.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Fehe’ o ondevoo, fe tsy eo ty hamotsots’anay am-pità’ iareo.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Mampamoe’ aiñe ty ahazoa’ay haneñe, amy fibara an-dratraratray.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Mahamainte ty holi’ay hoe toñake I kerè matrovokey.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Vahorañe e Tsione ao o rakemba’aio, naho amo rova’ Iehodào o somondrara’aio.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Aradorado am-pità’e o roandriañeo; tsy iasiañe ty lahara’ o androanavio.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Azitse handisañe ty ajalahy naho midaleandaleañe o jolingao te mijiny hatae.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Napo’ o androanavio ty lalam-bey, nado o ajalahio ty bekobeko.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Nijihetse ty hafalean’ arofo’ay; nifotetse ho fandalàñe o tsinja’aio.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Po-tsabaka zahay; feh’ohatse fa niota!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Izay ty mahasiloke o tro’aio, izay ty mahalopelope o fihaino’aio;
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
toe i Vohi-Tsione mangoakoakey; mitingañ’ ao o farasio.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Fa Ihe ry Iehovà, nainai’e tsy modo ty fifehea’o; pak’amo tariratse fara-mandimbeo ty fiambesa’o.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Akore t’ie naforintse’o? Amoea’o andro maro hao zahay?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Ampolio ama’o, ry Iehovà, hibodaña’ay; vaò manahake o andro taoloo o andro’aio—
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Fa naitoa’o zafezanake, naho loho niviñera’o.
