Jeremiás sir 5

1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

Jehovah ô, tsarovy izay nanjo anay; Hevero sy diniho ny latsa mahazo anay.

2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

Ny lovanay dia afindra ho an’ ny vahiny ary ny tranonay ho an’ ny hafa firenena.

3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

Efa kamboty izahay ka tsy manan-dray, ny reninay dia toy ny mpitondra-tena.

4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

Na dia ny loharanonay aza dia andoavanay vola vao azonay isotroana, ary ny kitay hazonay dia vidinay vao azo.

5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Rambondrambonan’ ny mpanenjika amin’ ny hatokay izahay; Reraka izahay fa tsy manam-pitsaharana.

6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Nanolo-tanana tamin’ ny Egyptiana sy ny Asyriana izahay mba ho voky hanina.

7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Nanota ny razanay tsy etỳ intsony izy; Ary izahay no mivesatra ny helony.

8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

Andevo no manapaka anay; Tsy misy manafaka anay amin’ ny tànany.

9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

Noho ny sabatra mamely any an-efitra dia manao vy very ny ainay izahay vao mahazo hanina.

10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Mahamay toy ny fatana ny hodi-tray noho ny fahamaimaizana avy amin’ ny mosary.

11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

Nosavihina ny vehivavy tao Ziona ary ny virijina tao amin’ ny tanànan’ ny Joda.

12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

Nahantona tamin’ ny tànany ny lehibe; Ary ny antitra tsy mba nohajaina.

13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

Ny zatovo nitondra ny fikosoham-bary; Ary ny ankizy madinika nivembena nitondra ny hazo.

14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.

Ny loholona tsy misy eo am-bavahady, ary ny zatovo tsy mitendry zava-maneno intsony.

15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

Ny hafalian’ ny fonay dia nitsahatra, ary ny dihinay niova ho fitomaniana.

16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

Efa afaka ny satro-boninahitra tamin’ ny lohanay; Idiran-doza izahay, fa efa nanota!

17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

Ary noho izany dia reraka ny fonay, eny, noho izany dia maizina ny masonay,

18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

Noho ny amin’ ny tendrombohitra Ziona, izay efa lao sady ikarenjen’ ny amboahaolo.

19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

Jehovah ô, ianao no mipetraka mandrakizay, eny, ny seza fiandriananao no maharitra hatramin’ ny taranaka fara mandimby.

20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?

Ahoana no dia anadinoanao anay mandrakizay sy ahafoizanao anay andro lava?

21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Jehovah ô, ampivereno aminao izahay, mba hiverenanay; Havaozy ho toy ny fahiny ny andronay.

22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

Moa dia nandà anay tokoa va Hianao sy tezitra aminay indrindra?