Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Piemini, Kungs, kas mums noticis, skaties un uzlūko mūsu kaunu.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Mūsu mantas tiesa svešiniekiem kļuvusi, mūsu nami ārzemniekiem.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Mēs esam bāriņi bez tēva, mūsu mātes ir kā atraitnes.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Savu ūdeni mēs dzeram par naudu, savu malku pērkam par maksu.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Mēs topam vajāti pār kaklu pār galvu, mēs esam noguruši, dusas mums nav.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Mēs esam devušies rokā ēģiptiešiem un Asiriešiem, lai dabūtu maizes paēst.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Mūsu tēvi apgrēkojušies, un to vairs nav, bet mēs nesam viņu noziegumus.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Kalpi valda pār mums, un neviena nav, kas mūs izglābj no viņu rokām.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Mums sava maize jāatved ar nāves bailēm, tuksneša zobena priekšā.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Mūsu āda ir nomelnējusi kā ceplī no tāda briesmīga bada.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Sievas Ciānā apsmietas, jaunavas Jūda pilsētās.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Lielkungi caur viņu roku ir pakārti, un vecaju vaigs nav turēts godā.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Jaunekļus dzen pie malšanas, un puiši klūp malku nesdami.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Vecaji atstājās no vārtiem un jaunekļi no savām dziesmām.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Mūsu sirds līksmība ir pagalam, mūsu diešana palikusi par vaimanām.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Mūsu galvas kronis nokritis, - ak vai mums, ka esam grēkojuši!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Tādēļ mūsu sirds gurdena, tādēļ mūsu acis palikušas tumšas;
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Ciānas kalna dēļ, kas izpostīts, ka lapsas pār to tekā.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Tu, Kungs, paliec mūžīgi, Tavs godības krēsls līdz radu radiem.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Kādēļ Tu mūs mūžam gribi aizmirst, kāpēc Tu mūs tik ilgi gribi atstāt?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Kungs, atgriezi mūs pie Tevis, tad atgriezīsimies, atjauno mūsu dienas, tā kā vecos laikos.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Jeb vai Tu mūs pavisam esi atmetis un tik ļoti par mums apskaities?
