Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Recordare, Domine, quid acciderit nobis; intuere et respice opprobrium nostrum.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Hæreditas nostra versa est ad alienos, domus nostræ ad extraneos.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Pupilli facti sumus absque patre, matres nostræ quasi viduæ.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Aquam nostram pecunia bibimus; ligna nostra pretio comparavimus.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Cervicibus nostris minabamur, lassis non dabatur requies.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Ægypto dedimus manum et Assyriis, ut saturaremur pane.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Patres nostri peccaverunt, et non sunt: et nos iniquitates eorum portavimus.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Servi dominati sunt nostri: non fuit qui redimeret de manu eorum.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
In animabus nostris afferebamus panem nobis, a facie gladii in deserto.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Pellis nostra quasi clibanus exusta est, a facie tempestatum famis.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Mulieres in Sion humiliaverunt, et virgines in civitatibus Juda.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Principes manu suspensi sunt; facies senum non erubuerunt.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Adolescentibus impudice abusi sunt, et pueri in ligno corruerunt.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Senes defecerunt de portis, juvenes de choro psallentium.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Defecit gaudium cordis nostri; versus est in luctum chorus noster.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Cecidit corona capitis nostri: væ nobis, quia peccavimus!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Propterea mœstum factum est cor nostrum; ideo contenebrati sunt oculi nostri,
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
propter montem Sion quia disperiit; vulpes ambulaverunt in eo.
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Tu autem, Domine, in æternum permanebis, solium tuum in generationem et generationem.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Quare in perpetuum oblivisceris nostri, derelinques nos in longitudine dierum?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Converte nos, Domine, ad te, et convertemur; innova dies nostros, sicut a principio.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Sed projiciens repulisti nos: iratus es contra nos vehementer.
