Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
Ingatlah, ya TUHAN, apa yang terjadi atas kami. Pandanglah kami, dan lihatlah kehinaan kami.
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Harta warisan kami jatuh ke tangan orang lain, rumah-rumah kami didiami orang asing.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Ayah kami telah dibunuh musuh; kini ibu kami janda, dan kami piatu.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Air minum dan kayu api harus kami beli.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Seperti hewan, kami dipaksa bekerja berat, kami lelah, tetapi tak diberi waktu istirahat.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Kami pergi mengemis di Mesir, kami minta makanan di Asyur.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Leluhur kami berdosa, kini mereka sudah tiada; tapi kami harus menderita, karena dosa-dosa mereka.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Kami diperintah oleh orang-orang yang tak lebih dari hamba; tiada yang berkuasa melepaskan kami dari mereka.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Di luar kota, pembunuh berkeliaran; nyawa kami terancam ketika mencari makanan.
10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Kami menderita kelaparan, sehingga kulit kami membara seperti perapian.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
Wanita-wanita di Sion diperkosa, gadis-gadis dinodai di desa-desa Yehuda.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Pemimpin-pemimpin kami ditangkap dan digantung, orang-orang tua kami tidak lagi disanjung.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
Pemuda-pemuda kami dipaksa bekerja dipenggilingan, anak-anak lelaki tertindih pikulan kayu sampai pingsan.
14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Orang tua-tua tak lagi berkumpul di pintu gerbang kota, musik tidak lagi terdengar di kalangan orang muda.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Kami telah kehilangan kebahagiaan; tarian-tarian telah berubah menjadi perkabungan.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Kebanggaan kami sudah tiada, kami celaka karena telah berdosa.
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
Gunung Sion sepi dan ditinggalkan; di sana anjing hutan berkeliaran. Karena itu hati kami remuk redam, kami menangis hingga penglihatan kami menjadi buram.
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Tetapi Engkau, ya TUHAN, tetap berkuasa, Engkau memerintah selama-lamanya.
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Masakan Kautinggalkan kami begitu lama? Mungkinkah Kaulupakan kami sepanjang masa?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Ya TUHAN, bawalah kami kembali kepada-Mu; kami akan kembali kepada-Mu! Pulihkanlah keadaan kami seperti dahulu.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Ataukah telah Kaubuang kami sama sekali? Tak terbataskah kemarahan-Mu kepada kami?
